Egy szingli, egyetemista tanuló (mondjuk nem otthon él), kevésbé felnőtt, mint egy ugyanúgy 25 alatti házas, gyermeket nevelő felnőtt?

Szerintem nincsenek nagyobb gyerekek a kitartott embereknél, gyerek ide vagy oda, de biztos jól le leszek pontozva. :'D

És sok ember úgy tud csak a gyerek mellett érdemi munkát végezni, hogy valaki istápolja minden másban... Sőt, sokszor úgy sem, csak a gyerek van.

Én akkor éreztem először felnőttnek, mikor nem segített ki a párom már és minden engem érintő dologért én feleltem. Nem volt egy anya-klón, aki bevédte a kis seggem, ha épp elszartam a dolgaimat a párom személyében. Na az volt a felnőtt élet, hazamenni az üres lakásba és kitalálni, hogy hogy lesz kaja, miközben tanulnom kell és hogy lesz pénz, ha holnap felkelek dolgozni.

Aki elé bárki, ismétlem, bárki odateszi a kaját, akinek bárki tud hó végén kölcsön adni vagy elvégezni a házimunkát, amíg tanul vagy esetleg megkeresi helyette a pénzt, amíg ő valamilyen képzésen szórakoztatja magát munka nélkül, az ugyanolyan korlátolt szerepkörben tud csak létezni, mint egy mamahoteles.

Felnőtt az, aki képes felelősséget vállalni a saját életéért.

Nem kell hozzá családi állapot, munkahelyi státusz, végzettség, élethelyzet, feltétlenül még egy másik emberért sem kell felelősséget vállalni (hiszen léteznek nagyon maguknak való, egyedül megöregedő emberek... ők akkor sosem voltak felnőttek?)

Illetve a problémák elhárításának a képessége. Nem blokkolsz le, ha új lakást kell keresned, tudsz egyedül útbaigazítást kérni idegen helyen, kihívod a mentőket, ha földön fekvő embert találsz a villamosmegállóban... stb.

Szerintem aki 25 alatt már gyereket nevel valamit elrontott az életében.

Hiszen akkor valószínűleg nem tanult tovább, nem épített karriert, csak felnőtt lett és szinte rögtön ment szülni.

Bravó, nagy teljesítmény.