Volt már olyan, hogy hazudtatok, mert azt hittétek nem lesz következménye és ezzel felültetek egy körhintára, amiről nem tudtatok leszállni?

Nem egy tipikus ősmagyar nevem van. Mindig kérdezgetnek honnan ered, stb.. (bezzeg egy Rodzsert, Brendont, Dzsásztint - akiknek 100x furcsább, különlegesebb a nevük- nem kérdezgetnek).

Volt hogy azt mondtam hogy orosz kém vagyok. Komoly arccal. A barom állat elhitte hogy orosz vagyok. Másnapra már az egész munkahelyemen tudták, és kérdezgették hogy hogy kerültem ide Oroszországból, itt születtem? Mindkét szülő orosz? Stb

Gyermekkoromban a szüleim mindig olyan ruhadarabokat vettek nekem, amiket nagyon utáltam és az osztálytársaim is csúfoltak engem a kinézetem miatt. A legutálatosabb cuccaimat mindig eldugdostam a suliban azért, hogy ne kerüljenek elő és így ne kelljen őket felvennem.

Egy idő után sajnos feltűnt a szüleimnek, hogy sok ruhadarabom eltűnt. Amikor számon kértek, hogy hol vannak a holmijaim, azt hazudtam, hogy az iskolában egy másik tanuló rendszeresen elveszi őket tőlem. Amikor megkérdezték, hogy hogy hívják az illetőt, behazudtam egy nevet is, hogy hihetőbb legyek.

Sajnos az én szüleim is bementek balhézni az iskolába, egyenesen az igazgatói irodába, ahol elég hamar kiderült, hogy ilyen nevű gyerek soha nem is járt az iskolámba.

Otthon nagyon nagy büntetést kaptam ezért, de legalább az iskolában megúsztam. Bűntudatom egy percig sem volt miatta. Mindig is gyűlöltük egymást a szüleimmel, ezért úgy voltam vele, hogy megérdemelték. Ma is pont ugyanígy gondolom ezt.

Olyan nem volt, aminek nagyobb hatása lett volna az életemre, de ilyen kisebb sztorik persze akadtak.

Pl. a szüleim iszonyat teljesítménykényszer alatt tartottak sulis koromban, már a 4es dolgozatnál is ment a papolás, ha meg 3ast vittem haza, ment az ordítás meg néha a verés is. Ezért volt, hogy halogattam egy rosszabb jegy bevallását, mert féltem. És egyszer ezért 2 vagy 2 és fél hetes késéssel mondtam meg egy jegyet, és pont valamiért emlékezett rá anyám, hogy az egy régebbi dolgozat volt, és kínomban azt mondtam, aznap tudtam meg a jegyet... persze megint megvolt az üvöltés, de utána még a kémiatanáromat bepanaszolta ofőmnél anyám, hogy túl későn javította ki a dogákat... persze aztán el tudtam kenni az ügyet, hogy az egy félreértés volt stb-stb, de baromi kellemetlen volt.

Meg pont ugyanannél a tanárnál... nem kifejezetten hazugság, mármint nem szavak szintjén. Elkezdett mesélni valami nagyon brutális kannibalizmusos sztorit, nekem meg akkor jutott eszembe vmi hülye vicc, amit aznap hallottam, és éreztem, hogy nem fogom tudni a kuncogást visszafogni... ezért lefeküdtem az asztalra, hogy úgy tegyek, mintha aludnék, nehogy azt gondolja, hogy szerint a kannibalizmus vicces, mert tényleg nem azon nevettem volna... erre azt hitte, rosszul vagyok, és le akart küldeni az orvosiba. Akkor is baromi nagy mázli volt, hogy intettem, hogy nem kell, és annyiban hagyta.