Hogy lehet túltenni magamat a szeretethiány okozta érzelmi kínokon?

Gimnázium első 2 évében volt egy lány aki nagyon tetszett nekem és nagyon jóban is voltunk vele a barátnőjével és az én egyik haverommal. Vagyis pontosabban, eleinte ki nem állhattuk egymást, utánna elkezdtünk valahogy, mi négyen összehaverkodni. Órákon együtt ültünk, segítettünk egymásnak puskázni, szívattuk egymást. Mi voltunk az a 4 gyökér, aki folyton hátul pofázik.

Nekem előtte sosem voltak barátaim, lehet ezért is, de talán az volt életem legboldogabb 2 éve. Tudom, qrvaszarul hangzik, de akkoris.🤷‍♂️

Néha, vagyis pontosan 3×, tudom, hisz nekem ez akkor nagyon jól esett, szerelmemnek hívott az a lány. Azt is mondta, sőt egész sokszor hangoztatta, hogy ő engem nagyon bír. Azt mondta, ha normálisan öltöznék, akkor jól néznék ki😂

Na mindegy, én, a magam rohadtul elcseszett módján elkezdtem közeledni felé. Megkaptam tőle "Csak barátok".

Én onnantól kezdve, a helyzet kínosságára való tekintettel, nem is beszéltem velük többet. Ők köszöntek nekem én meg mint egy morcos kisgyerek, csak elsétáltam mellettük🤦‍♂️

Ők próbáltak utánna félrehívni, hogy beszéljük meg a dolgokat, de én inkább kerültem őket. Közben átkerültem másik osztályba, az ottani egyik lányt, akivel jóban voltunk, őt kérték meg, hogy szóljon nekem, de én úgy sem mentem oda🤦‍♂️ Később a "haverjaimat", az eredmény ugyanaz volt😐

Röviden ennyi a sztori, később többek közt emiatt is, eljöttem abból a suliból. Egy évet buktam, a volt osztályom most érettségizett, én majd csak jövőre.

Nem érdekelne már túlságosan ez a dolog, de még most is van olyan hogy velük álmodok... Nem szoktam amúgy álmodni, de hetente többször arról álmodok, hogy velük hülyülünk az iskolában. Utánna felkelek és olyan rossz, hogy tudom, hogy ennek a korszaknak már rég vége.😭

😂😂

Amúgy simán lehet, hogy az egyikőjük ezt olvassa és ráismer a történetre, na az rohadt ciki volna, de lexarom🙋‍♂️

19/f