Huszonéves lányok, barátkoznátok olyan férfival, aki kifejezetten pozitív/barátságos alak, viszont állandóan magáról mesél és mindig azt szeretné, hogy rajta legyen a fókusz? Ha mondanál valamit az életedről, akkor is magára terelné a szót... stb.

A másik véglet vagyok; gyűlölök magamról beszélni, viszont végtelenül szórakoztatnak mások titkai, üres fecsegései, meg az, hogy mi mindent árulnak el magukról akaratlanul is. Barátkoznék egy ilyennel, viszont én is csak felszínesen; tudom magamról hogy nem jó szokás bezárkózni/mások életében turkálni, szóval próbálok normális, kiegyensúlyozott barátságokat kötni-már csak magam miatt is.

Amúgy miért CSAK a lányokhoz szól a kérdés? Férfi barátokat nem is akarsz?👀

Nem, számomra ez borzasztóan zavaró és nemtől függetlenül nem barátkoznék olyannal, aki csak magáról tud beszélni. Ez olyan, mintha semmi és senki más nem érdekelné és egyáltalán nem fogják ettől megkedvelni az emberek.

Ha olyan ismerős lenne, akivel rendszeresen találkoznék (pl. kolléga vagy közös barát miatt), akkor lehet kijönnék vele, de közeli barátnak nem tudnám elképzelni és azt se, hogy magamtól keressem.