Mihez kezdhettél volna az életeddel? Valójában mihez kezdtél?

37 éves nő vagyok.

Nem tudom, mit kezdhettem volna az életemmel, nincsenek földtől elrugaszkodott vágyaim.

Van egy családom, akiket szeretek, egy munkám, ami egész jó. Kicsit több barátom lehetne, de örülök annak az egy-kettőnek is, aki van.

Szeretnék hosszú, egészséges életet élni, és a legnagyobb vágyam, hogy a gyerekeim boldogok legyenek. Értük ölni tudnék, más dolgok nem különösebben érdekelnek.

29F vagyok

Ha sokkal jobban hajtanám magamat, akkor elég komoly dolgokat megvalósítottam volna már, így is megfogom csak lassabban.

Elég sok embert fogok foglalkoztatni, sok embert szórakoztatni stb.

Őszintén szólva bármi lehettem volna, minden tárgyból jó voltam középiskolában. Eleinte állatorvos, majd pszichológus szerettem volna lenni, utóbbi mellett elég sokáig ki is tartottam. Végül mérnök lettem és abszolút nem bánom. Annak ellenére sem, hogy nem alakult minden a terv szerint az egyetemi tanulmányaimban, mert még így is hamarabb és anyagilag jobb helyzetben kerültem ki a képzésről, mint ahogy akkor sikerült volna. És kevésbé kilátástalan a jövőm és a karrierem is. Pontosabban, lett karrierem, mire diplomám, abban a szakmában ez képtelenség lenne.

Vagy, csinálhattam volna azt, amit nővérem: 18 évesen fuck the systemeset játszani, lelécelni otthonról és járni a világot, majd 10 év múlva végzettség és pénz nélkül visszamászni anyám nyakára.

De csinálhattam volna azt is, mint exem neje, ha vele maradok: teherberakatni magam 22 évesen, aminek hatására szánalomból elvesznek feleségül és kidobni mindent a kukába, amibe addig energiát fektettem, majd elmenni főállású anyának és házicselédnek.

Vagy lehettem volna öngyilkos, ahogy azt 14 évesen, 2 évig anorexiával küzdve egyébként is terveztem.

Annyi jó opció... Köszi, inkább maradok annál, ami végül sikerült.

26n

29/N vagyok

Az iskolai éveim eléggé elcsesztem.

Bulik,lógás, fesztiválok, koncertek stb

A vége az lett hogy 11.ben ott hagytam a középsulit és elmentem pultosnak egy kocsmába

Később letettem egy Okj-s eladói szakmát és ennyi

Egyedül azt bánom hogy nem fejeztem be normálisan a középsulit. Illetve hamarabb elkezdtem volna nyelvet tanulni és most máshol élnék/ tartanék.

Lett volna / lenne lehetőségem Amerikában illetve Németországban is dolgozni ,nagyon jó helyeken rokonokon keresztül ha jól beszélném legalább az egyik nyelvet.. de sosem érdekelt és sosem foglalkoztam ezzel amit már bánok hiszen felfedezhettem volna a "világot ".

Ettől függetlenül szerencsés alkat vagyok. Mindig nagyon jó munkáim voltak, megnyerően tudok beszélni és a kisugárzásom is jó ezért mindig szuper munkáim voltak ,szakma nélkül is. Sok embert ismertem meg. Végig szórakoztam 14 eves koromtól minden évem. Rengeteg élményem van.

Van egy szuper párom, egy 1 éves fiam, minden jól alakult

Csak azt a fránya tanulást hanyagoltam el nagyon🤣

Polihisztor voltam, se szeri, se száma az "elszalasztott" lehetőségeknek. Valójában csak belekóstoltam mindenbe, és amikor láttam, hogy megy, hogy profi lehetnék, már nem érdekelt, és továbbléptem.

Most 63 éves, tollahullptt öreg csóka vagyok, és egy boldog életen kívül nem tudok felmutatni egyebet. De szerintem, ha újrakezdhetném, most is ugyanúgy csinálnám. Persze a ma divatos "mindent a jövőért" szemlélet merőben más, egyszerű ösztönlénynek aposztrofálnának, ha most lennék fiatal. Pedig a boldog pillanatokat csak csak a jelenben lehet begyűjteni, ehhez pedig a mának (is) kell élni.

Egy senkiházi drogos alkoholista lettem 22 éves koromra jelenleg rehabon vagyok. Nulla jövőkép azt sem tudom mi lesz ha kikerülök. Szeretnék egy nyugis munkahelyet és családot a jövőben, de valszeg ez sem fog összejönni mert ronda vagyok és ezt nem csak kint az életben hanem itt bent is megkapom nőktől nap mint nap...

Nem hiszem hogy olyan sokáig fogok élni de nem is baj csak mert jelenleg semmi nem tud boldoggá tenni, a pénz főleg nem. Legszívesebben elköltöznék valami zárt közösségbe távol a civilizációtól mert úgy érzem ez tett ilyen beteggé.