Mitszolsz A magyar felnőttek negyedét még mindig támogatják a szüleik ez nem szégyen?

Aki megteheti és a szülők is szívesen támogatják egy bizonyos szintig, akkor azt mondom, az ő dolguk. Persze, felnőttkorban már törekedni kell, hogy a saját magát tartsàk fent.

Ha valaki kényelemből élősködik a szülei nyakán 30-40 évesen is, hát az elég szomorú és szégyen is.

28 éves vagyok

A feleségemmel ketten együtt kb félmillió forintot keresünk havonta.

Apósom tulajdonában álló lakásban élünk, csak rezsit fizetünk

Most felvettük a babahitelt és én szüleimtől kölcsönöztünk 5millió forintot, így tudtunk venni egy 35 m2-es lakást. Deee mivel gyereket szeretnénk, így inkább maradtunk apósom lakásában, mert ez 43 m2, egyszerűen jobban elférünk itt.

Még 3-5 év és lesz annyink, hogy a most vásárolt lakást eladva és hitelt felvéve lesz végre egy saját családi házunk. Én akkor 32-34 éves leszek. És akkor nekiállhatunk fizetni a hitelt és a cslaádi kölcsönt. (a most kapottat persze most is fizetjük + azt az egérlyukat kiadtuk albérletnek)

A feleségem elkezdett magánban is dolgozni az alkalmazotti fizetése mellett, illetve a kiadott lakásból is jön bevételünk.

Óriási szerencésnk van, hogy nem kell albérletet fizetni és ezért bőven előrébb vagyunk, mint sokan a kortársaink közül. 5 éve lakunk itt, ha ezért fizetnünk kellett volna, nagjyából 6-8 millióval lennénk hátrébb.

Kérdés:

Mégis hogy a fszba legyünk önállóak?:D Átlag feletti a helyzetünk és még így is 30 évesen nem tudunk saját házba költözni.

Mit kezd az, aki nem tud havonta 200at (ileltve az új helyzet óta akár 400at) félretenni havonta?

Mit tesz az, akinek a családja nincs olyan helyzetben, hogy egyik hónapról a másikra előkapjon 5-8 milliót kölcsönbe?

Mit tesz az, aki nem keres havi 360at mint én, és ezért nem tud banki hitelt sem felvenni?

Ez nem az egyéneknek szégyen, nem az egyén kudarca.

a maradék 75 százalék meg kb. hónapról-hónapra él.

de, szégyen.

szégyen, hogy európa közepén úgy élünk, mint az állatok.

Szégyen, na de kinek? Szerintem az, hogy támogatni kell őket, nem az ő szégyenük. Az csak azt bizonyítja, hogy a fiatalabb generáció nem bírja előteremteni azt, amit az idősebb generáció még élő tudott teremteni. Ha ez tömegjelenség, akkor nem az egyén szintjén van a hiba, hanem a rendszeben. Ha nem kell támogatni őket, de ennek ellenére támogatják őket, az pedig egy nagyon szép dolog és igazából erre (is) való a család.

Én elszakadtam már otthonról (örököltem, így külön is tudtam költözni), illetve nem is igénylem a szüleim támogatását, lévén van elég bajuk nyugdíjasan, de azért érzem, hogy ez a terep egyre nehezítettebb. Pedig szerencsésen választottam szakmát is.

A 18-20 éves kor szerint már felnőttnek számít, de rengetegen továbbtanulnak még érettségi után. Ha a család megteheti, szerintem több értelme van még pár évig támogatni a gyereket, hogy 100%-ig a végzettség megszerzésére koncentráljon, mint hagyni kínlódni, csak hogy "megtanulja, hogy az élet kemény". Ez pedig eléggé torzítja a statisztikát, mert mint itt is, inkább azt szűrik le belőle az emberek, hogy mennyi mamahoteles van, pedig valójában nem is ezt jelenti. Ha felbontották volna valahol 18-25 és 25-39 (vagy 18-29 és 30-39) közöttire, kevésbé lenne félrevezető.

Szerintem ezzel a 25%-kal nincs semmi baj.

Manapság már kezdőként lassan ott tart az ember, hogy az a jó, ha diploma után is továbbképzi magát. Nem mindenki akar külföldre menekülni, az elvárások kezdőként egy jól fizető állásnál meg egyre nagyobbak.

Tapasztalatból mondom, hogy egy normális szakot és a phdt nehéz főállás mellett elvégezni.

Főállásban dolgozott 2 félárva szaktársam. Hát, a tanárok direkt baxtatták mindkettőt, hogy milyen lusta pic.sák, hogy lógnak az egyetemről, pedig a munka miatt nem tudtak bejárni és normális fizetés kellett nekik, mert a szüleik nem tudták még csak kisegíteni sem őket, ezért nem tudtak valami szarul fizető pár órás melóból kijönni.

Nem akarok senkinek se a pénztárcájában matatni, de általában ez úgy néz ki, hogy albérlet 100.000 Ft körül mozog, rezsi minimum 50.000 Ft,1 heti bevásárlásra akár 20.000 is elmehet, ezt te egy alacsony fizetésből nem fogod egyedül kifizetni.

Illetve, jó, ha van egy társad vagy haverod, akivel ketten bevállaltok valami éhbéres munkát és éppen hogy kijöttök, de egyedül egy albérletet sem tudsz fenntartani.

Plusz már a legtöbb ember lelkileg sérült, a nagy iskolai elvárások, a vaskalapos tanárok, a szemét osztálytársak, a kimerült szülők miatt és ideje se jut később barátkozni vagy, ha mégis megtenné, nem tud kialakítani tartós baráti kapcsolatokat. Írd ki kérdésnek, hogy ki az, akinek nincs egy barátja se, akivel albiba költözne. 10.000 válasz fog érkezni.

És nem mindenki akar egy vadidegennel együtt albérletetben élni, mert lutri kit fogsz ki.

Ha már a pocsék munkáról van szó, nem mindenki szeretne azonnal beleugrani akármilyen pocsék munkába. Én csináltam, anno havi 80.000 Forint jött a számlámra és cserébe 12 órában güriztem és tűrtem, hogy üvöltözzenek velem. Soha többet.

Ja és a családalapítás. Főleg ott ahol már 3 gyerek is született, elengedhetetlen, de még egy gyerek mellé is jó, ha van nagyszülő segítség. Anyagi is, felvigyázás is. Ritka, hogy egy gyereknek mindent a szülei fizetnek, mindenhova a szülei visznek, mindent a szülei intéznek.

Én a 90-es években voltam gyerek és már ott is emlékszem, hogy hiába laktunk az ország másik végén a nagyszülőkhöz képest, nem a szüleim vittek mindenhova. Sokszor feljártak a nagyszülők, sokszor egy másik anyuka, sokszor a szomszéd segített és anyagilag is besegítettek a rokonok.

Anyám a válás után azért tudott rólam egyedül gondoskodni, mert kamasz voltam, így szerencsére jóval kevesebb dolga volt velem.