Hány évesen jöttél rá, hogy a világ nem körülötted forog, és a saját boldogságodért csak és kizárólag te felelsz?

Az igen! Elég korai felismerés. Úgy néz ki, én álomvilágban éltem baromi hosszasan :D

Na akkor én is leírom, nálam hogy történt: 29 éves koromban, közel a 30-hoz kicsit megijedtem a dátumtól, és pszichés válságba is kerültem. Ennek hatására túlontúl követelőző lettem, a környezetem rovására ment a viselkedésem, és elvesztettem jó pár barátot. Persze, utólag aztán rengeteg agyalást követően rájöttem, hogy nem is igazi barátaim voltak azok az emberek, csak afféle kölcsönös ego boost-ot adtuk egymásnak. Ezt úgy értem, hogy egymásnak elmesélhettük a hét eseményeit, egymás sikereire kamu pozitív reakciókkal reagálltunk, és mindig azt hittük, "ő őszintén tisztel engem azért, aki vagyok, én viszont csak megjátszom a tiszteletet az ő irányába!" Mivel mindannyian így gondolkodtunk valószínűleg, így a barátság egy lufivá degradálódott, ami aztán hamar kidurrant. Sajnos rájöttem, hogy a legtöbb emberi kapcsolatom ugyan erre a lufira épült, így szinte mindegyik kidurrant idővel. Pár emberrel tartom már csak a kapcsolatot, azokkal, akikkel soha nem volt ego farokméregetés, hanem őszintén érdeklődtünk mindig egymás iránt. Ez nagy lecke volt számomra, és azóta másként fogom fel a világot. Mindig belegondolok más emberek motivációjába, mit miért tesznek. Igyekszem mindig helyesen cselekedni, elvárásaim már senkivel szemben nincsenek, csakis magammal szemben. Igyekszek minden nap fejlődni valamiben, hogy elmondhassam magamról minden nap: ma több ember vagyok mint tegnap voltam.