Tényleg önző és szörnyű vagyok mert 2 macskát a volt barátomnak adtam,mert egyedül képtelen voltam ellátni őket 3 műszak mellett és alapból nem otthon ülő vagyok?

Kutyám van, őt mindenhova tudom vinni magammal,kivétel a munka. Sokat sétálunk.

Macskákkal annyit tudtam foglalkozni , hogy almoltam 2x, feltakarítottam az almot, kaptak enni,inni. Ha mentem aludni,akkor aludni mentem, nem nézek se tévét se mást,hogy közben velük foglalkozzak. Egyik macska soha nem kijárós létére örökké az ajtóban üvöltött. Itt a kis lakásban jobban. A volt barátomnál erkélyre tud menni, egy fokkal jobb neki. Ők ketten laknak és munka után otthon vannak.

Az is közrejátszik, hogy autista vagyok és nagyon besokalltam, mert segítségre lenne szükségem, magamat nehezen tudom ellátni nem anyagilag, fizikailag.

Ketten vállaltuk a macskákat és így nekem sok volt. Sajnálom őket, de nem bírtam, hogy csak a munka volt velük és idő semmi rájuk. Adhd-s vagyok súlyosan, kell a mozgás ,a séta, az edzés. Utálok a lakásban lenni. Mindig mennék.

Szülőket havi 1x tudom meglátogatni, messze laknak és akkor is egyedül lennének itthon. Nincs szobám,ahova vihetném magammal őket.

Legszívesebben eret vágnék, hogy ilyen szerencsétlen vagyok ,hogy egyedül besokalltam tőlük, pedig 4 éve velünk, már csak velem voltak..