Hogy csinálja azt a kollégám, hogy mindenki, még a legmogorvább pénztáros is mosolyog rá?

Lehet hogy számodra nem tetszik de a nők számára igen is szimpatikus a szaktársad.

Ha ápolt,pozitív személyiség,nem félénk, jól öltözködik akkor az azért sokat segít.

Ideje rájönnöd hogy az élet nem lájkokból áll. Huszonévesen elég gáz hogy még itt tartasz.

A kisugárzás számít, hogy milyen ember valaki, mennyire kedves, mennyire lehet vele jól elbeszélgetni. Nem a lájkok meg a külső meg a pénz..

Ha a nőknek akik ezt így őszintén kimondják, nem hiszel (ugyanis a te fajtád soha nem hiszi el amit egy nő mond, azt gondoljátok hogy ti sokkal jobban tudjátok hogy mit akar, mint ő maga. Nem figyeltek a nőkre, arra amit mondanak, aztán csodálkoztok hogy a kutyának sem kelletek.) akkor higgy a saját szemednek. Hiszen látod hogy a kollégád csinálja jól. Mert ezek szerint ő egy értékes ember. A való világban él, beszélget, flörtölget, nem csinálja teli a gatyóját ha kontaktust kell teremteni egy nővel IRL. Te meg eközben a lájkokon lovagolsz..

Ahhoz mit szólsz hogy nekem profilképem sincs a facebookon? Akkor én nemhogy népszerű nem vagyok, de nem is létezem?

Amíg te döglesz a net előtt addig én élem az életem, jövök-megyek, utazgatok, és a való életben kötök barátságokat a hülye online tér helyett. Ahogy a kollégád is. És ez sokkal többet ér mint a négy fal között rohadni és lájkokat gyűjteni. Nem kapsz értük semmiféle díjat, viszont cserébe elfut melletted az élet.

Nos. Én rám is mosolyognak az eladók. Nő vagyok, de nem a csinosabb fajtából. De.

Köszönök nekik,ha feldobnak egy témát, beszélek velük pár szót, amivel még nem tartom fel a sort. Megkoszonom a kiszolgálást egy sima köszönömmel, ha tabozok,akkor elköszönök. Tudod,a pénztáros,boltos, bárki is ember. Az ember szereti,ha emberként bánnak vele,nem kvázi robotnak,dugható tárgynak nézik. Tök mindegy nő vagy férfi az illető. Ha látják,hogy nornálisan bánsz velük,segítőkészebbek is.