Az emberek döntő többsége a saját rasszához vonzódik?

Nem vagyok rasszista. Mielőtt bárki ezt gondolná, mivel aki ma felvet egy ilyen kényes kérdést, az automatikusan rasszista, pedig hát ezek létező dolgok.

Régebben szerettem a keleti kultúrát, a buddhizmust, mindent ami ezzel járt, a kínai, japán stb embereket, kultúrát, sportot gyakoroltam stb.

Voltak roma barátaim, roma barátnőim is voltak (férfi vagyok), volt fekete ismerősünk, kínai is, vietnámi, tehát ez volt fiatal koromban, teljesen nyitott voltam.

Már nem így van. Most jöttem rá arra, így több évztizedes távlatban, hogy ez nálam egy folyamat. Abból a nyitottságból fokozatosan bezárok, visszazárok és egyre inkább csak a fehér európai, keresztény normákat látom megfelelőnek, ami közvetlenül szeretném, hogy körbe vegyen engem. Nem tudom megmondani mi az oka ennek, de tényleg. Ha a 20 évvel ezelőtti énemmel kellene beszélgetnem, hát kinevetném a tudatlansága, naivitása, tapasztalatlansága miatt.

Azt hittem, hogy csak a roma emberekkel nem akarok már szoros kapcsolatot ápolni, de rájöttem hogy egyik másik nem magyar, vagy inkább nem fehér emberrel sem. Muszáj így írnom, hiába nem hangzik jól.

Olyan alapvető gondolkodási különbségeket látok egy roma és egy magyar ember között, ami számomra már teljesen egyértelmű.

Úgy vagyok vele, hogy jó mindenki, de távolról.

Valószínű, hogy a rasszok (másképp nem tudom fogalmazni) közötti alapvető különbségek még fiatalon nem ütköznek ki annyira, viszont a felnőtti életben már nagyon is? Ezen mások is átestek?

Az, hogy azt írtam, hogy keresztény Európa, azzal kapcsolatban csak annyi a lényeg nekem, hogy ez a jelenlegi kultúra és értékrend. Nem a vallásosság a lényeg a kreszténységben számomra, hanem az az erő, ami összekovácsolta Európát kezdve a görög, majd római birodalom és a gazdag kultúrájuknak köszönhetően.

Röviden megfogalmazva rájöttem arra, hogy nem kell pl japán emberként magamra gondolni. Mert egész egyszerűen nem vagyok az. És szerintem rengeteg ilyen "szerepzavarban" élő ember van.

A vallásról még egy gondolat: arra jöttem rá, hogy a vallások ugyanoda vezetnek. Elszántsághoz. Csak nem mindegy milyen a vérmérséklet, hogy melyik területről jött az a vallás. És ha valakiben olyan késztetés van, hogy nagyon el akar merülni a vallásban, ugye ma már lehet válogatni.

Itt válik komolytalanná számomra a kérdés.

Válogathatok. Buddhista legyek? Hindu? Keresztény? Zsido? Iszlám?

Én nem vagyok annak a híve (már), hogy egy fehér európai embernek buddhistának vagy muszlimnak kell lenni. Önbecsapás és divat.

Ha annyira akar valaki vallásos lenni, miért nem felel meg neki a kereszténység? Azért mert túl hétköznapi és az ember vágyakozik valami új dolog felé. Na ez az ami elmúlt bennem és sokkal boldogabb vagyok így.