Kezdőoldal » Emberek » Emberi tulajdonságok » Borzalmasan magányos vagyok....

Borzalmasan magányos vagyok. Hogyan tudnék megszabadulni az érzéstől, hogy mindig, mindent én rontok el, mert senki más nem tehet erről csak én? 26/N

Figyelt kérdés

Megjegyzés: apukámnak sincsenek barátai egyáltalán. A középiskolás barátaival nagyon ritkán telefonon, ha beszél, de már szinte semmi kapcsolata senkivel.


Mindig is tudtam, hogy különc vagyok és szörnyen depresszív típus. Gyerekként is mindig azt mondták, hisztis vagyok, panaszkodós, oldjam meg a gondjaim egyedül.

Anyukám is megmondta folyamatosan, hogy ìgy senki se fog elviselni.


Depresszióval diagnosztizáltak már 1,5 éve, a pszichológusom is megmondta, hogy kéne kezdjek valamit ezzel a magányosággal. Azt mondta, az nem az én hibám, ha mások így viselkednek velem és elutasítanak, mert leginkább magukkal lehet problémájuk, amit kivetítenek rám. Ami nem nehéz, mert gyenge lelkületű embereket jellemzően gyakran használnak céltáblaként és nyilván ott van bullying jelensége is, amit valamilyen szinten velem is műveltek.


A baj az, hogy szerintem rajtam nem segít, hogy a gyerekkori traumáimmal foglalkozom. Egyetlen egyszer sem került szóba, miért esik mondjuk nehezemre belekezdeni egy olyan hobbiba, ahol társaság is van. Ennek az az oka, hogy semmilyen felnőtt társaságba sem tudtam beilleszkedni és félelmetes megint eljátszani ennek a lehetőségével.


Annyira elegem van a kényszeres gondolataimból, amik ezen elrontott csoportdinamikákon kattognak, hogy már lassan oda jutok, hogy felvetem a pszichológusomnak, nem lehet nekem olyan szemelyiségzavarom, mint pl: a "csendes" borderline, ha már a kapcsolati, kötődési mintázataim borzalmasak voltak egész életemben és mindig valami egyértelmű trigger hozza elő belőlem a "hisztit" is.


Egy 6 éves baràtságom ért véget ilyen dolgaim miatt. Nem tudtam neki elmondani értelmesen, miért nem jó nekem, amit velem csinál és emiatt többször is ràförmedtem, amikor meguntam ugyanazokat a köröket vele.


Tökéletes kapcsolatok nem léteznek, nem hiszem, hogy vannak vita nélküli emberi kapcsolatok. De annak nincs èrtelme, hogy a másik folyton megbànt valamivel (mert tuti én vagyok a sértődékeny), ha észreveszi (nem mindig), akkor bocsánatot kér, de utána megint minden ugyanúgy megy tovább.


Nem akartam már ennek a lánynak sem megfelelni, mert azt éreztem neki egyszerűen nem lehet.


De semmit se tudok tenni, hogy megfeleljek, mert azt érzem, hogy tényleg nem vagyok egészen normális, ez meg egészséges embereknek ìgy kínlódás. És így kinek kellenék? Csak nekik tennék rosszat. Nem akarok ártani, nem akarok kiborítani másokat már megint, de egyedül is nagyon rossz. :(



jan. 18. 15:23
 1/8 anonim ***** válasza:
100%
Hasonlóan vagyok. Legyünk már barátok! irj rám ha van kedved!
jan. 18. 15:34
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/8 anonim ***** válasza:
19%

Én is, mar méj depressz vagyok,

Meg a Metal zene sem nagyon megy!

jan. 18. 15:35
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/8 anonim ***** válasza:
24%
Nekem sajnos csak egy párkapcsolat tudott segíteni ebben. Addig én is magányos voltam. Igen kapcsolat függő szar vagyok blablabla lapozzunk.
jan. 18. 15:44
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/8 anonim ***** válasza:

Ugyanez...

Én az utóbbi egy évben érzem ezt. Viszont szilveszter környékén lettem rosszabbul ilyen téren. Megöl a magány, nincs kedvem kimozdulni sem sehova. Folyton rossz a kedvem. Szorongok mindenen. Ehhez jön a súlyos önbizalomhiány. Pont volt is eszemben, hogy lassan jön a jó idő. A munkahelyen már a nyaralást tervezgetik. Nekem nincs senkivel sehova mennem. Kezdem már kínosnak érezni. Nincsenek barátaim. Az évek sokán többen férjhez mentek, babájuk lett. Már nem az a téma, mint 10 éve a főiskolán...

Szerintem depressziós vagyok,már néztem pszichológusokat, de nem jutottam el odáig, hogy felhívjak egyet. Pedig muszàj lesz.

28N

jan. 18. 15:58
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/8 anonim ***** válasza:

Es jovoheten megyek mar a harmadik pszichomatyihoz, eleg sok mindennel prpbalkoztam mar


Ugye a megoldas az mindig, hogy higgye mar magadba, de Ugye amint hiszel egybol az emberek kicsit vissza akarnak huzni a szintjukre, ne legy mar annyira vidam nem egyszeru, en inkabb a magany valasztom mint a nyomorusagot az emberek kozott


Bar meg akarom oldani mar ezt nagyon


29f

jan. 18. 17:34
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/8 anonim ***** válasza:

Jó embert kell találnod kérdező, aki tényleg odafigyel rád, mivel aki tényleg odafigyel, az nem követi el többszörösen ugyanazt a hibát.

A nyugodt kommunikáció meg megold minden nézeteltérést, mindent meglehet beszélni, de ehez olyan partner is kell.


Röviden elmondok egy saját tapasztalatot.

Van egy depressziós ismerősöm, akinek próbáltam segíteni, de besokkaltam rajta, mivel semmit nem ért az, amit mondtam Neki.

Ő nem boldog, nem változik semmi, Neki ugyanolyan rossz folyamatosan.

Ebbe viszont bele tud unni az ember, mivel a másikat is depresszióssá teszi.

Ez is azon csúszott el, hogy nem lehetett vele beszélni normálisan és passzív agresszív módon nyilvánult is meg.

jan. 20. 03:54
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/8 robetko ***** válasza:
Kapjátok össze magatokat én 47 évesen vagyok depressziós önbizalomhiányos és magányos.
jan. 22. 14:54
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/8 anonim ***** válasza:
Én is , jóbarát!
jan. 22. 14:56
Hasznos számodra ez a válasz?

További kérdések:





Minden jog fenntartva © 2023, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!