Más emberek számára idegesítően sokat beszélek? Nekem meg így komfortos, szeretem hallani a saját hangom. De fölfogtam, ha társadalomban akarok létezni,

Közvetlen környezetemből mondok két ilyen embert. Két egyidős, középkorú hölgy.

1. Naív, nem akar senkivel sem konfliktust, kicsit rövid az agya, de alapból jóindulatú, nem volt könnyű élete. Túl becsületes. Ne élj vissza a türelmével!

2. Szófosása van, azt hiszi attól erős, határozott, még gesztikulál is mellé, de amikor voltak itt spanyol turisták, szinte elnémult, mert a spanyol nők valóban szenvedélyesek voltak, igaz, hogy felverték az utcát, de ez náluk szívből jött, nem tetteték a pozitív, optimista viselkedésüket. Jópofizik mindenkivel, közben hátuk mögött szidja őket, mindenkire irigy, valójában fél önmagától is. A nap 24 órájában hazudik. Fejére nőtt sokaknak. Becsületes, mert fél, nem önmagát adja, kontrollmániás barom, játssza a büszkét, egy toxikus nő.

Tegnap egy ilyen emberrel "beszélgettem". Rokonom. Beszélgetés= egyoldalú monológ, én csak hallgatok.

Kb 20 perc után könnyeztem. Olyan ideges lettem, az egész életkedvem, örömöm elhagyta a testemet ahogy hallgattam a szófosást. Ha napi szinten kéne hallgatnom, akkor egy hét után baltával verném fejbe. Jól megtaposnám a száját.

Pofázz otthon, magadnak a tükör előtt. Ha már így megmondják neked hogy nem akarnak hallgatni, akkor ne kínozd őket.

Kérdező 6

Én meg ezért írtam ezt:"Ha szereted a saját hangod,ahhoz nem kell,hogy más is ott legyen:)" vagyis f0sd a szót hangosan akkor,amikor egyedül vagy.

Elképzelhető, hogy a folyamatos beszédkényszered mögött valamilyen lelki probléma húzódik meg. Egy lehetséges ok például a magány érzése, aminek hatására az ember önkéntelenül, folyamatosan verbális jelzéseket szór a környezetére, beszél ok és látható cél nélkül: "itt vagyok, vegyetek észre, létezem, számítani akarok, társaságra vágyom"!

A jelenség okát kellene azonosítani és kezelni, mert azt tudni kell, hogy az emberek jelentős része nem szereti hallgatni a másikat, ha nincs köze a témához. Két horgász jól eldiskurál a pecázásról, de ha egy horgász egész nap a pecázásról beszél egy olyannak, aki gyakorolja ezt a hobbit, csak elidegeníti magától az illetőt.

Ami elég ironikus is tud lenni, ha tényleg az egyedüllét az ok, hiszen nemhogy kapcsolatot nem hoz a parttalan beszéd, de még a meglévőket is lerombolhatja.

*a 9-esben elírtam:

aki NEM gyakorolja ezt a hobbit