Miért ilyen negatív a magyar népesség nagy része?

"Én személy szerint azért vettem nagy autót, gyúrtam és varrtam szét magam, hogy ezzel a kinézettel eltávolítsam magamtól a negatív embertípusokat, akikkel konfliktusba lehetne kerülni egy áltag külsővel."

És te miért nem vagy pozitív és miért csak ezt látod/gondolod? Ez a te valóságod csak.

A magyar alapvetően egy borzasztóan elmaradott és fejlődésre képtelen népség. A kifogáskeresés, fölényeskedés nagyon megy, de a lakosság nagy része szolgalelkű, lusta és nagyon buta. Ezt használják ki Orbánék.

Ergo a lakosság nagy része gondolkodni sem hajlandó, vagy tenni azért, hogy jobb legyen, elvan a langyos vízben, panaszkodik, keres ellenségeket (vagy keresnek neki), akiket szidhat.

Ezért negatív a többség, mert ugye minkent mindig bántanak brühühühü, és nem is tudunk semmit tenni, se normálisan szavazni vagy tanulni valamit.

Hát, én abban nem vagyok biztosabb, hogy olyan sokkal butábbak lennénk, mint a többi nép, de lehet, hogy tévedek. Ezek inkább ilyen rossz beidegződések, illetve kollektív önsorsrontás. Bödőcs zseniális volt, amikor azt mondta, hogy ha nekünk lenne atomunk, mi magunkra dobnánk le. Tehát: öngyűlölet. Kicsit lehetnénk megengedőbbek magunkkal talán? Szerintem igen. :-)

Illetve jobban lehetne örülni annak a pár jó dolognak, ami jól sikerült - mindennek ellenére.

"Hadd kérdezzek egy provokatívat: akinek az életszínvonala nem megfelelő, milyen lépéseket tett már azért, hogy ez ne így legyen?"

Próbálok egy informatikus karriert felépíteni, távolról sem álmaim munkája, de köztudottan jól fizet. A virágkötőnél és a kutya trénernél mindenképp jobban (ilyen munkákat csinálnék szívesen). Persze ha meglesz az állásom akkor ki fog ütközni hogy egyébként nem szeretem ezt csinálni, csak muszájból teszem, és akkor meg emiatt leszek negatív. Mellette képzem magam pluszba, sosem lehet tudni alapon, álljak inkább több lábon. Anyum is eléggé karrierista, vezető pozícióban dolgozik, de így sem kap eleget mert hitel van a kocsin, a házon, a telefonokon, és minden drága. Szóval hiába tesz meg valaki minden tőle telhetőt, ha az sem elég, illetve ha választania kell az érdeklődési köre és a megélhetés között.

Az amerikai élményed szerintem inkább kultúrális különbség. Náluk például a "szia hogy vagy" köszönés általános, ebből is látszik, hogy ott sokkal inkább az a norma, hogy mindenkinek örülünk (akkor is ha nem), mindenkivel illedelmesen bájcsevejt folytatunk, és akkor is barátságosan mosolygunk ha egyébként semmi okunk rá. Míg mi magyarok sokkal őszintébbek vagyunk az érzelmek terén, jóval előbb fogunk felmordulni, káromkodni, vagy örömünkben kiáltani mint egy amerikai.