Miért utálják az emberek a transzneműeket ahelyett, hogy megpróbálnák megérteni őket?

Mert az emberek egy része annyira frusztrált és annyira nem tudatos, hogy valakit mindig utálniuk kell.

Emellett férfiakban bizonytalanságot is kelt, hogy sok transz nő van, aki nagyon szép, és mivel frusztráltak, bizonytalanok, és az emberek egy jelentős része biszexuális/pánszexuális, csak elnyomja, az ez ellen való védekezési reflex transzfóbiát szül

A kérdésed hamis állításra alapul. Az emberek - legalábbis a többsége - nem utálja a transzneműeket, sem az lmbtq közösséget. Az emberek az erőltetett propagandát utálják és azt, amikor valamit mindenáron meg akarnak kedveltetni veled.

Én például gyűlölöm a gombát. Az ízét, az állagát, pedig próbálkoztam vele. Ennek ellenére amíg gyerek voltam, nagyon sokszor próbálkoztak azzal, hogy megkedveljem. Ennek az lett az eredménye, hogy még jobban megutáltam, mert amit erőltetnek, az többnyire mindig kontraproduktív.

Ennyire egyszerű.

Én pont annyira értem, mint amennyire akarom.

Egy mentális betegséget "gyógyítunk" fizikai csonkítással, kísérleti műtétekkel, amik igazából nem oldják meg a problémát. Hormonokat dobunk rá. Igaz, hogy még a saját nemi hormonjaid elváltozásait sem tudjuk feltétlenül gyógyítani és 100%-ban megérteni, de nyilván ha az ellenkező nemnek beadjuk, mert ő épp úgy érzi, az jól fog működni. (Hogy milyen következményei lesznek, az egy dolog. Az a fontos, hogy férfiak melltartóban parádézhassanak.)

Nézz körül plasztikai műtétekkel foglalkozó körökben. Pl. mostanában egyre többet hallani a 'breast implant illness' dologról. Magyarán most jövünk rá, hogy sok esetben egy sima mell implantátum okozott pl. autoimmun betegségeket, pedig évtizedek óta végzik ezeket a műtéteket. De közben higgyük el, hogy ezek a rettenetes mű vagina és mű pénisz műtétek tök jól mennek és olyan, mint az igazi?

A másik dolog, normális embereket belekényszeríteni egy mentálisan beteg ember tévképzeteibe. Ismerek olyan embert, aki hangokat hall, amik különböző dolgokra késztetik. Most akkor mondjam azt neki, hogy igeeeen, a hangok jól mondják, mert az őt megnyugtatná?

Ugyan ez van pl. az anorexiával. Olyat is ismerek, akinek már nem menstruált, addig éheztette magát. Mondjam neki azt, hogy igen, dagadt vagy, csak mert azt akarja hallani?

Segítek én azzal, ha beadom valakinek, hogy tényleg az ellenkező nemnek látom őt, mikor egyáltalán nem és inkább bizarr és nevetséges, amit csinál?

Lehet itt azt csinálni, mint az első. "Csak félnek tőle, mert olyan szépek és csodásak". Csak a nap végén nem a fonosz transzfóbok, akik titokban megdugnák az összes fiúlányt fognak ott állni műtéti komplikációkkal, meg egy még mindig fennálló mentális betegséggel.

Harmadrészt, nőként igenis elborzaszt és undorral tölt el a gondolat, hogy identitászavaros emberek miatt alapvető biológiai fogalmakat kéne a kukába dobni.

Imserősöm egy nyugat-európai nagy kórházban dolgozott. Pár éve már a terhességel és szüléssel kapcsolatos dokumentumokon nem szerepelhettek olayn szavak, mint anya, vagy terhes nő. Lett helyette "szülő személy" meg "terhes személy", mert mi van, ha épp egy felhormonozott, szakállas nő szül, vagy az apa is nőnek érzi magát. Normális, egészséges emberek nem definiálhatják magukat és a testrészeiket a normális módon, nehogy megbántson valakit, akinek súlyos mentális baja van.

Értem én, hogy "ők úgy boldogabbak lesznek" a saját elképzelésük szerint. De én meg sokkal boldogabb lennék nagymellű brazil topmodellként, aztán mégsem te vagy a fszfej ha nem játszod el, hogy tényleg az vagyok.

A többség nem utálja őket.

Aki meg utálja, az mást is utál, nem ő a mérce.

A lényeget már leírták, csak kiegészíteném azzal, hogy ha egy kisebbséghez tartozó embert elutasítanak, azt valószínűleg a személyes tulajdonságainak köszönheti, legfeljebb kis részben az előítéleteknek. A koleszban egy jó barátom szobatársa transz lány volt, ő és a másik fiú ezt simán elfogadta. Aztán kiderült, nem egy észlény, és a természete sem túl jó, de istenem, benne van a pakliban, hogy nem két álom-szobatársat kapsz, próbálták elviselni, amit lehetett, megbeszélni vele. Akkor telt be a pohár, amiko szokásává vált, hogy hétvégén hajnalban esett haza egy-két diszkóqrva barinőjével, hangoskodva, tudomást sem véve az alvókról. Akkor elkezdték a fiúnevén szólítani, és barátságtalanul viselkedni vele. Plot twist: miután az állítólag nagyon komoly pszichológiai és -iátriai vizsgálatok után zöld utat adtak a tranzíciójának, ő arról beszélt többször, hogy igazából nem is biztos benne, lány-e vagy meleg fiú.

Volt viszont egy interszexuális ismerősöm, látszott rajta, hogy testileg nem átlagos, de értelmes és jó arc volt, a kutyát sem érdekelte, hogy valamiben más.

Most egyébként nagy divat lett új meséket és "mítoszokat" kreálni szivárványos szereplőkkel. Elég sok népmesét olvastam életemben, egy olyan mesetípusról tudok, aminek a hőse egyértelműen, belemagyarázás nélkül transznemű, ez azért árulkodik arról, mennyire gyakori a valódi transzneműség.