Csak akkor tudjuk megismerni az igazi önmagunkat ha meggazdagszunk?

Ez nem csak a meggazdagosnál van így, hanem olyan dolgoknál is, ahol erősen ki kell lépni a komfortzónából. Pl. vészhelyzet, problémák, nyomás alatt...

nem véletlen az a mondás, hogy bajban lehet a másikat jól megismerni.

Van benne valami. De nem csak sok pénz kell hozzá, hanem hatalom is, hogy ne legyél elnyomás alatt, ne kelljen elszámolnod senkinek semmivel.

Valaki egyből megromlik a hatalomtól, fejlettebb személyiségeknek több idő kell hozzá.

Egyébként az anyagi osztályhelyzet tekintetében alul lévő emberek is tudnak intenzívek, magukból kikeltek és erőszakosak lenni. A pénzhiány szükséget szül, amit enyhíteni kell és nem minden szegény ember tud ebből munkával kitörni, mert vagy nincs meg a végzettsége vagy nem akar megdolgozni, esetleg nem tud megdolgozni az elégséges mennyiségű pénznél.

Ha így nézzük, akkor ismerjük meg magunkat "igazán", ha végigjárjuk a létra minden fokát, de őszintén, hajléktalanból milliomossá/milliárdossá válni eléggé kis esélyű, hogy enyhén fogalmazzak.

Én nem akarom megismerni a metró aluljáróban alvó önmagamat, gazdag lennék szívesen, így, hogy nem vagyok az, azt gondolom, hogy egész normális módon viselkednék, lenne egy szép nagy házam, többször járnék étterembe, vennék új ruhákat, de nem vágnék fel a pénzemmel, a TESCO-ba ugyanúgy melegítőbe és DECATHLON-os kisfiú cipőbe sétálnék be, mint most. A csillogásnak megvan a maga helye és ideje, drága étterembe, színházba kiöltöznék, máshová átlag ruhákba járnék. Lenne videójáték konzolom (amilyen most nincs), napelem a házamon, magaságyas kert, talán egy épített medencém is. Dolgok, amikből látszik, hogy nem vagyok szegény, de míg át nem jön valaki hozzám, addig nem tudna sokat az anyagi helyzetemről, nem posztolnám vele tele a közösségi oldalaimat.

Ha valakit meg akarsz ismerni,adj neki hatalmat.

Ha pedig kellemetlenséget akarsz valakinek,akkor bízz rá pénzkezelést,elszámolást.

Régi mondások,de nagyon igazak.Nézd meg a politikusokat,bankárokat...bárhol a világon.

Mivel én már nagyon sokszor elképzeltem, hogy mit tennék, ha gazdag ember lennék, pontosan tudom, hogy mit és hogyan csinálnék. Nem valószínű, hogy meghülyülnék. Elvonulnék a világtól, amennyire csak lehetséges.

Végre megengedhetném magamnak azt a luxust, hogy nem kellene olyan emberekkel kontaktusba kerülnöm, akik ellen testem-lelkem tiltakozik.

Nekem a kedvencem:

Amikor gazdag emberek mondják, hogy x év után rájöttem , hogy nem minden a pénz, nem fog boldogítani, attól nem lesz szebb az életed...

Aha persze....ezt előbb én is kipróbálnám aztán mondanék nekik véleményt...

"nem minden a pénz, nem fog boldogítani"

Ez igaz, de amíg a pénzhez társul szabadság és hatalom, addig alapvető feltétele a boldogságnak.

Szabadság és hatalom alatt azt értem, hogy minnél inkább azt csinálsz amit akarsz és nem csinálsz olyat, amit nem akarsz.

Meg mondta valaki, hogy jobb gazdagon a a kastélyomban depressziózni, mint utcán meghalni.

igen #8

akár egyszerű példa: a strandon 9 szülő meg tudjak venni a gyerekének a gombóc fagylaltot...te meg nem tudod megvenni a gyereknek mert örülsz ha a belépőt kifizeted...a gyerek nagyon nagyon szomorú lesz.

és igen jó egy olyan autó is 35 fokban amiben nincs klíma és csurog rólad a víz és majdmegdöglesz....de jobb egy klímásban...