Van olyan, hogy vki(férfi) annyira nagyon extrovertált (biztos van rá szak szó is), hogy ha van egy csendesebb ember(nő) a közelében pl munkában, addig nem áll le amíg vele is jóban lesz, és dumálgat vele,mert addig nem áll le.?

Hasonló helyen dolgozunk, mindketten házasok vagyunk, így nem ez az ok szerintem,na meg nem vagyok vmi nagy szépség sem, illetve unalmasnak tartom magam. El vagyok a kis vilagomban, néhány kivétellel nem nagyon megyek úgy oda beszélgetni másokhoz,ha nem muszáj. Ez a férfi meg eléggé erőlteti, bár elég jó fej, és kedves, szívesen töltenék vele több időt mint kolléga, beszélnék vele többet ha lenne hozzá energiám.(annyira nem vagyok szociális, hogy ezek a beszelgetesek még ha igazából érdekelnek is tökre leszívnak,aki hasonló az érteni fogja). És nem adja fel,de miért? Ennyire fontos a közérzetének , hogy mindenkinek a cimborája legyen? Vannak ilyenek?