Hogyan jellemeznéd az 1999-2006 közti időszakot?

Mivel az volt a fiatal korom, fiatal felnőttkorom, így persze hiányzik.

Sok minden egyszerűbbnek tűnt akkor. Voltak már digitális lehetőségek, persze nem ilyen mértékben, mint most. Viszont nem is voltunk ennyire rákattanva, inkább csak az előnyeit láttuk. A közösségi oldalak nélkül például nagyon jól meglennék, vagyis inkább azon jelenségek nélkül, amit ahhoz kapcsolódnak, pl. szinte meztelen képek posztolásából megélni, vagy hogy teljesen átszerkeszti valaki magát egy egyensablonra.

Egyfajta "aranykorként"...

Már jelen volt az internet, de akkor még valóban öszekötötte egymással az embereket ahelyett, hogy szétválasztotta -és megosztotta volna őket. Akkoriban még átlagban véve sokkal több ember értékrendje volt helyes, vagy helyesebb a mainál, voltak mértékek, határok, keretek, íratlan szabályok, amelyekhez igazodni lehetett. Pozitív példa, értékek, határvonalak. Támpontok az életben... A mai ember mértéktelen, önző, mindent magának akar azonnal, akár mások eltaposása árán is sokszor.

Akkoriban összetartóbb szemlélet volt jelen, és volt bizalom, mert voltak erkölcsök, felelősség, lelkiismeret. Az adott szó be volt tartva. Egészséges volt a közízlés és a mentalitás, nem ilyen torz és abszurd, mint a jelenkorban. A gyerekek még játszottak, volt képzelőerejük, keresték egymás társaságát, megismerték a természetet, ma meg már eleve rabszolgaként születnek, odalancolva vadidegen óriasvállalatok mesterséges médiumai elé, mint sertés a moslékosvályúhoz, és fogyasztják a mérgező, torzítószemetet.

Akkoriban a zenék dalszövegei még szóltak valamiről, a szülők többségének voltak elvei, nem volt olyan létbizonytalanság és kiszámíthatatlanság mint napjainlban, nem volt jelen ilyen mértékű szolgaság és kiszolgáltatottság, ilyen mértékű függés.

Én legszívesebben visszahoznám ezt az időszakot, és minden erőmmel azon lennék, hogy maradjunk meg itt, ebben. Hogy ne "fejlődjünk" akkor, ha már felesleges, és már csak teherrel, kiszolgáltatottsággal, és feleslegesen generált mesterséges problémákkal építjük körül magunkat ahelyett, hogy csak hátradőlnénk és élveznénk a jót, külső környezetünk mesterséges építése helyett pedig a lelkünket "fejleszthetnénk", javíthatnánk természetesen, hogy emelkedjen új magaslatokra a tudat és az értelem, ahelyett, hogy haszonállatokként tengetnénk a mindennapjainkat gépekre kötve, és még újabb utódokat is bevonnánk ebbe.

Akkoriban anyám 2 munkahelyen dolgozott, hogy eltartson engem és a testvéremet. A testvérem egy parazita volt, szinte nálunk éltek a haverjai. Mindig mindent megettek. Sokszor nem volt mit ennem este 7ig, amíg anyám haza nem jött.

Vagy bementem a munkahelyére (város másik végébe, vagy otthon ültem éhesen).

Albiban laktunk, csak kinti wc volt, ahol nem szerettem wczni.

Röviden; nyomorúságos, csórós putris életem volt abban az időszakban.

Abszolút nem hiányzik.