Erre hogy érdemes reagálni? Illetve miért járok így mindig? (Online kommunikáció, ghosting.)

Pontosan ebben a helyzetben vagyok...

Ezek a "zátonyra futó kapcsolatok", amelyek csak azért működtek, mert kerested a másikat...

19 év után megkerestem egy évfolyamtársamat FB-n, nagyon örült, "jaj de jó, milyen rég beszéltünk, elköltözött faluról", "veled mi van?" - megírtam neki hogy "velem mi van", azóta 0 kommunikáció, de a közösségi oldalon aktív...

Minden más fontosabb, a postolás-lájkolás-megosztás, "celebek" buta képei, történései, de ismerősnek nem ír vissza...

Ha úgy reagálsz - jópár hét/hónap után - hogy megpróbálod lezárni, vagy a másik érzi mondataidból a megsértődést, akkor jöhet a "huhjajbocsi nagyon sok dolog jött össze hirtelen, semmire sem volt időm" típusú magyarázkodás.

Persze a jelentéktelen butaságok lájkolására, megosztására meg postolásra korlátlanul volt idő, csak ismerőssel beszélgetni nem...

Én így tapasztaltam.

Előző voltam.

A "jóba voltunk" az kevés egy minőségi emberi kapcsolathoz.

Jóban lenni a sarki kisboltos Marika nénivel is lehet.

A kapcsolatok megszakadásának pedig számtalan oka lehet.

Ha fontos barát az illető s tényleg igazi barátok voltatok, akkor tök alap, hogy rákérdezel, megbeszéled vele a dolgot. Hiszen miféle barátság az, ahol ennyit se mersz megkérdezni?

Vajon tényleg barátok vagytok/voltatok vagy csak néhány dolog összetartott, mint pl tinikorban néhány hobbi vagy pl a hétvégi buli-pia?

Rengetegen használják a barát szót, majd mikor mélyebben kifaggatom őket, kiderül, hogy inkább csak jó ismerősök voltak, nem több. Sőt még a másik fél személyiségét se ismeri igazán.

Amikor pedig kérdezem, hogy mik a közös kapcsolódási pontok... nos, 2-10 dolgot tudnak csak mondani. Legtöbben 2-5 dolgot tudnak csak.

S ahogy nőnek fel az emberek, változnak a körülmények. Költözés, munka/karrier, párkapcsolat és családalapítás kerülnek fókuszba.

Az iskolai, haveri semmilyen kapcsolatok mennek a süllyesztőbe, barátnak pedig az marad meg, akivel tényleg sok közös pont van.

Azt is hozzá kell tenni, hogy tizenévesen nagyon alakulóban van a személyiség, ami kb huszonéves kor közepe fele kezd igazán kikörvonalazódni sokaknál.

Simán megesik, hogy jó barátok kapcsolata is megszakadhat a személyiség alapján. De ez teljesen természetes folyamat.

A másik helyzet pedig az, hogy az ember elkényelmesedik. Mindig az adott mikro környezetből szelektál barátot, jó ismerőst.

Ovi, sulik, munkahely...

Kevesen nyitnak a világ fele.

Nem tanulnak meg pl leszólítani valakit az utcán, buszon, utazásokkor stb.

Így pedig a benfettes mikro közösségben nem mindig találja/tapasztalja meg az igazi kapcsolódást, nem talál magához jobban passzoló embereket, kikkel mélyebbé válik a kapcsolat.

Az elmagányosodáshoz mindez keményen hozzáad.

Ezek mellé társul az internet hatásai. Javarészt annak illúziója, hogy "ismerkedsz, emberekkel tartod a kapcsolatot, társaságban vagy", holott a valóság az, hogy az emberek egymagukban vannak egy eszközzel.

Nincsenek interakciók, fizikai,személyes kontakt, kimozdulás, tényleges közös élmények, igazi kommunikáció (vokális, verbális 7%, nonverbális 55%), mindezeknek pedig hatalmas szerepe van biokémiában, hormonok működésében.

Sokan alábecsülik ezeket.

A magány pedig egy jel. Egy jel, hogy dolgod van önmagaddal és az életeddel s ideje elindulni a változtatás útján, megtenni lépéseket.

Tudni kell, hogy igen, lesznek zsákutcák, de minél többet kell tapasztalni, több embert kell megismerni, hogy megtaláld a magad helyét, magad kis komfortos közegét, kikkel tényleg vannak közös pontjaitok. Minél több annál erősebb lesz a kapcsolódás, azaz kialakul a mélyebb emberi kapcsolat.

S ha magány, depresszió átveszi az uralmat, az kellemetlen utakra sodorhat. A negatív, pesszimista kisugárzás minden formában megjelenhet. Az írástól a beszédig, hangodtól a nonverbális kommunikációdig mindenre kihat, ahogy a közérzet és társai is.

Minden lényben pedig ösztönszerű, hogy a problémásnak észlelt egyedeket hátrahagyjàk. Ezért pedig senkit nem lehet hibáztatni.

Picit szedd össze magad és gondolataidat, elmélkedj mindezeken a témákon s hogy merre kezdj bele a változásba. Aztán hajrá!

Az emberek jönnek mennek az életünkben, nem szabad mindenáron se ragaszkodni a múlthoz. Olykor csak betesszük a szép emlékek közé, ha jó volt. Tovább kell haladni.

Önmagában az az egyik legfelszínesebb kapcsolattartásnak nevezett forma, hogy "ah, látom. A fb kiírta, hogy ma van a szülinapja, ezért ráírok"... Pont úgy, mint másik száz valahányadik egyed, akiknek okai illemtől egészen a magány érzet enyhítéséig minden jelen van...

Nekem személy szerint undorom van az ilyenektől.

Ezért is raktam rejtettbe ezt az adatomat.

A sok felszínes ember nem irogat. Az, aki pedig meg is jegyezte, hogy mikor van... Egy kezemen meg tudom számolni.

Alapon nem tartok ünnepeket. Felszínesnek tartom őket. Inkább a tényleges mindennapokra fókuszálok. Ugyanis minden kapcsolatban, ha fontos valaki valakinek azt az év 365 napjában kell értékelni s kimutatni mindazt. Legyen az barát, haver, ismerős, üzleti kapcsolatok, családi, párkapcsolat...stb.

Spontán kedvességek, gesztusok, programok, meglátogatás leegyeztetése stb.

Vajon a felvázolt irományomban hány olyan pont van, ami hozzáad az elmagányosodásodhoz?

Önmagadnak add meg a választ és összeáll a kép. Főleg, ha nemcsak saját aspektusodat nézed, hanem másokét is.

Ui: sokan ragadnak benne az "én, én, én" részben.

Az pedig alap, hogy minden emberi kapcsolatot is kell ápolni, fejleszteni, munkát és időt befektetni!

Legyen az bármilyen kapcsolat. Önmagunktól más emberekig!

Joga pedig mindenkinek megvan arra, hogy igent vagy nemet mondjon s tudni is kell kimondani, ám elfogadni is.

4-es voltam.

"Erre hogy érdemes reagálni?"

Ne keresd.

"Illetve miért járok így mindig?"

Mert megtehetik veled. Legyezgeted a hiúságukat, hogy ők mennyire fontosak.

Fel kell ismerni az egyik alap igazságot: az emberek cca. 99%-a kullancs.

Gordon Gekko mondta jól: "if you need a friend, get a dog".

Ne pazarold az idődet arra, hogy kullancsok soha el nem jövő válaszát várod.

Helyette tanulj, vállalkozz, programozz, sportolj.

És járj el emberek közé, hátha megcsíped azt az 1%-ot, aki nem kullancs.

Látom a befásult, megkeseredettek, kik nem igazán ismerik sem az embereket,sem a világot...az agyuk leegyszerűsít mindent. Ezért inkább lepontozták 4-5-ös kommentet, ahelyett, hogy elgondolkodnának.

De ugye fáj sokaknak az igazság.