Miért van az, hogy idegenekkel szemben udvariasak és előzékenyek az emberek, a családtagokkal, barátokkal (akiket elvileg szeretnek) meg sokkal többet megengednek maguknak, esetleg lekezelőbbek, gonoszabbak?

Én azért vagyok "kedves" hogy jól hozzam ki magam bármiféle szituációból, minél kevesebb a balhé és feltűnés annál kevesebb a kontakt esélye random idegenekkel. Én személy szerint utálom az embereket, így inkább előreengedek valakit mintsem fellökjem és hozzámszóljon, csak egy példa. A lekezelő és gonosz rész nálam nem konkrét negatívat takar, nem tudom te pontosan hogy érted de családon belül én is nyers vagyok és hangos, de nem azért mert nem szeretem őket hanem mert megszoktam, nálunk ilyen mindenki. A veszekedés meg szerintem normális, max 1 napig tart egy sértődés nálunk. Idegenekkel azért nem veszekszem mert nem adom meg nekik az esélyt arra hogy egyáltalán vitatkozzanak velem, inkább ignorálom őket és szó nélkül elsétálok.:)

De sokan elküldik naponta a bolti eladót.. Tudnának mesélni. Aki bunkó az mindenhol az. Vagyis akitől vár valami előnyt azzal negédeskedik.

Egy családtagnál már ismeri a határokat, egy idegennél nem feltétlen, így nem mer egyből velük kekeckedni.

Jobban ismerik egymást, nem tudnak úgy színészkedni, mint egy kívülállóval.

Azért mert az emberek képmutatók. Szeretik azt közvetíteni, hogy milyen korrektek, jófejek, de csak addig az ismerkedések kezdeti fázisaiban. Utána kimutatják igazi állatias mivoltukat. Ez úgy 98%-ra igaz. A maradék 2% szenved egy életen át ennyi képmutató fals ember között.