Miért gondolják sokan, hogy azok akik szakmát tanultak, és nem mentek egyetemre pl, azok buták?

Egy elhivatottabb szaki fejében néhány év gyakorlat után nagyjából ugyanaz az információmennyiség csapódik le, mint amit felsőoktatásban borítanak az emberre, csak ez közvetlenül hasznosítható. Tehát egy villanyszerelő pl nem feltétlenül fog könnyedén dobálózni fluxusokkal és permeabilitásokkal, pedig része a tananyagnak, és számon is kérik, viszont jó kezdeti saccolással válaszol konkrét esetekben felmerülő komplex kérdésekre, pl kell-e bővíteni a napelemparkot, ha egy nagy hőszivattyú helyett sok hűtő-fűtő klíma lesz H tarifán, a bejárt terep ismert fogyasztóival és a kiépített hálózattal tervezve. Aztán elsőre helyesen kiszámítja tételesen a releváns mennyiségeket, majd ad válaszokat általános és szélsőségesebb körülményekre is, megtoldva egy gyakorlott szakmai véleménnyel. Voltaképp ezért egy mérnök elég szép összegeket ki tud számlázni, és csak annyi a különbség, hogy nem lehet és nem is kell lobogtatni sehol, mert csak egy érdeklődő egyetlen kérdése volt. A sok közül általában.

De bármely szakmára igaz, hogy kimondottan köteles a tervdokumentáció olvasója visszajelezni a mérnöknek, bármi furcsaságot is észlel, és ehhez kell az a rálátás is, kell a tapasztalatanyag, és jó erősen konyítani kell a tervezéshez is, még ha csak passzív tudásként is. Nem sokan jutnak idáig sajnos, de a lehetőség adott rá, és az elvárások is ilyesmi irányúak a legtöbb valós projekt esetében. Az meg a világ legtermészetesebb dolga, hogy megváltozott körülmények miatti eltéréseket egy tervmódosításba össze kell tudjon szedni, és képes kell legyen előzetesen jóváhagyatni a tervezővel a kényszerpályát, tehát igencsak egy nyelvet kell beszélniük. A valódi különbség annyi, hogy a szaki az ideje nagy részében a gyakorlati megvalósítással foglalkozik, nyugodtan bakizhat tervszinten, amikor néha-néha beleártja magát, az ő felelőssége a kivitelezés tervek és szabályok szerintisége.

NEM GONDOLJÁK.

Egy rendes szakma hozzáértő műveléséhez ész is kell a szakközépiskolai bizonyítványon túl. Természetesen kétkezi szakmai vonalon is létezik magasan képzett, széles látókörű, naprakész szakember, meg létezik az "éppencsakhogy" szaki. Egy brigádban, vállalkozásban, cégnél az előbbi a főnök, utóbbi a segéderő. Szükség van mindkettőre, de agyban nem állnak azonos értéken.

Továbbá: egyetemi diplomás szaki a legjobb bármilyen munkaterületen, mert nem csak a gyakorlati részt látja át tökéletesen, hanem elméletileg is. (Ő igazán érti, amit csinál, mellékesen pedig kultúremberként szervezi a munkát).

Hadd jegyezzek meg pár dolgot!

1. Ezt ilyen formán nem sokan gondolják így.

2. Nem csak a két véglet létezik. Nem csak szakmunkás, meg egyetemi diplomás van a világon.

3. Különböző munkakörökben, de az utóbbi 15 évben iskolákban dolgoztam. Voltam általános iskolai tanár, gimnáziumi tanár, technikumi tanár is, és jelenleg jópár éve iskolai rendszergazda vagyok. Szóval van rálátásom nagyon sok midnenre. Ki merem jelenteni, hogy kevés olyan szakközépiskolai (a 3 éves képzés, amit pár éve még szakmunkásnak neveztek) tanulóval találkoztam, aki tényleg azért ment arra a szakra, mert minden vágya az volt, hogy annak tanulhasson. Nagy többségük azért került oda, mert eleve esélytelen lett volna neki technikumi vagy gimnáziumi képzésre jelentkezni, vagy ha fel is veszik, nyilvánvalóan nem bírt volna ott helytállni, vagy egyszerűen minél hamarabb le akarta tudni az iskolát.

Ezzel félreértés ne essék, egyáltalán nem mondom azt, hogy mindenki, aki szakmát tanult az buta lenne – és azt se, hogy midnen diplomást okosnak gondolnék –, de azért valószínűbb, hogy a "szakmunkások" között több olyannal találkozni, akinek problémát jelent a gondolkodás, mint a diplomások között.

De természetesen nem a végzettség a mérvadó, hanem maga az egyén. Én jártam olyan nővel, akinek egy szakmája, meg egy érettségije volt, kétkezi munkát végzett, mellette meg angoltudásban messze lepipált (pedig aztán én napi szinten használom), szabadidejében meg programozott. Meg ismerek olyan egyént is, aki egyetemi tanár, de alapvető összefüggéseket képtelen átlátni.

Én is hadd jegyezzek meg pár dolgot!

Egy férfi sokkal nagyobb eséllyel egy boldog életre kétkezi munkával, mint aki gombokat nyomogat egész nap. Nekünk, pasiknak szükségünk van a nap végén kézzelfogható eredményre, sikerre, vagy éppen az "ez jó mulatság, férfimunka volt" feelengre. Az érzésre, hogy megtettük, ami tőlünk telt.

8, én azért inkább nyomogatnék gombokat 3x annyi pénzért, mint a falat véssem meg kapjak tüdőrákot a portól. Sajnos nekem nincs tehetségem a gombnyomogatáshoz olyan szinten (főleg most a mesterséges intelligencia elterjedésével), hogy azzal pénzt is keressek, ezért maradt a szakmunka érettségi után.

7es válaszolóval maximálisan egyetértek. Lehurrogják a szakmunkásképzősök az okj végzetteket, de aki okj-ra ment, azt általában érdekelte is valamennyire a szakma, általában van érettségije, soknak diplomája is.

Itthon sajnos elcseszték a szakmunkásképzést egy jó 30+ éve, hogy csak az iskola legbutábbjait vették fel, mert az értelmesebbje elment gimibe vagy szakközépbe.