Miért van az, ha visszautasítok egy palit, vagy egyszer beszólok neki, akkor elhord a világ leghatalmasabb k*rvájának??

"Ne haragudj 7-es válaszoló, de ne általánosíts, mert nem minden nő hülyíti a férfiakat, például én se."

Ne haragudj, de olvasd már el amit írtam. Nem általánosítottam... ;)

Bár ha általánosítani akarok, akkor ez is tipikus "én kivétel vagyok" női viselkedés... :D

"Sajnos bizonyos férfiak a normális rögtön történő visszautasításra is durvák, ez részben saját tapasztalat"

Te magad miért általánosítasz? Miért emeled ki, hogy férfiak? Én például nőktől is rendszeresen kapok igazi vérig sértő alázást, csak mert nyíltan megmondom, hogy nem egymást keressük.

De igen, általánosítottál a 7-es válaszodban, idézem is, hogy mit írtál:

"Ha valaki hülyíti a másikat, mert azért csak jólesik neki, hogy simogatják az egóját"

A lényeg benne a "ha valaki", ez pedig általánosítás. És nem vagyok úgy kivétel, de valóban nem minden nő hülyíti a férfiakat, én se. Eléggé őszinte, szókimondó típus vagyok, nem szoktam hazudni. Ne ítélkezz, hogyha nem ismersz.

És neked meg azt mondom 14-es válaszoló, hogy én nem általánosítottam. Amit idéztél, ott ne csak a "férfiak" részt nézd. Ott írtam kiemelve, hogy "bizonyos férfiak". A 2 dolog nem ugyanaz. És akkor te bizonyos nőktől, nem a nőktől, mert az a legtöbbet, vagy az összeset jelenti, ami megint általánosítás. Hogyha csak úgy önmagában rámondod az egész nemre azt amit, akkor az általánosítás, de ka konkrétabban kisebb szűk körre mondod, mint hogy bizonyos, vagy egyéb, akkor már nem általánosítás.

A lekurvázás annak szól hogy nem érti meg hogy miközben mással lefekszel vele nem.

Az hogy egy pasinak azt mondod hogy csak barátként tekintesz rá a legnagyobb alázás.

17,ez így van. De talán akkor meg kellene tanulni finoman (a finomság nem egyenlő a tutyimutyisággal) közeledni a kiszemelt nőhöz, és akkor lehet, hogy egy idő után, mikor elkezd megbízni annyira a férfiban, akkor kötélnek állna akár egy randi erejéig, utána meg bármi lehetséges... De a legtöbb férfi, aki pl nálam próbálkozik, egyszerűen annyira rámenős, és olyan alkalmatlan helyeken és időben teszi ezt(pl az apám halála után vagy a munkahelyi büfében, ahol pletykás Mónika árgus szemekkel lesi a történéseket, hogy elmesélhesse fűnek-fának, stb...), hogy utána meg csodálkozik, ha menekülök előle, még akkor is, ha baromira vonzódom hozzá, úgy, mint senki máshoz... (Az milyen szar érzés. Már mint az elől menekülni, akivel legszivesebben az egész napomat együtt tölteném... 😟)

Másik típus, aki 5 perc beszélgetés után azt hiszi, hogy kiismert, és konkrétan úgy tekint rám, mintha a tulajdona lennék, amit nem is értek... Azt gondolja, hogy neki ezek után mindent szabad velem szemben. Arról viszont elfelejtkezik, hogy én nem egy megszerzendő tárgy vagyok. És nem futószalagon gyártottak, hogy ami az előző nőnél működött, az majd nálam is fog... Meg ha távbarinő van a képben, akkor természetesen én lennék a helyi jelölt, ami neki rohadt természetes, csak az a baj, hogy nekem meg nem az... 😂

Nálam az a türelmes és megbízható férfi lesz a befutó, akivel érzem magam annyira biztonságban, komfortosan (magyarán egy bizalmi, intim légkörben), hogy meg merek előtte nyílni, mert azt érzem, hogy eleve azért akar megismerni, mert elfogad, mint embert és nem ítélkezik felettem. Már pedig ha érdeklődést mutatok valaki iránt, mert szimpatikus, akkor ezek alap dolgok szerintem, de sok férfi (és nő is) keveri a szezont meg a fazont. Ha valaki alkalmatlan időben megy oda a másikhoz és nem úgy sikerül a beszélgetés, ahogy azt ő elsőre eltervezte és utána konzekvensen hónapokig nem keres, amire nincs ésszerű magyarázata, vagy ne adj isten, nekiáll engem alázni, átmegy alpári suttyóba, alappal feltetelezem, hogy csak önös érdekből közeledett, mert valamire használhatónak tart ugyan, de valójában nem érdeklem annyira, hogy energiát fektessen a megismerésembe. Na, az ilyen férfiak szoktak lebudos.rvazni egy idő után vagy csak simán nekiállnak bunkózni. És nem értik, hogy ezek után miért nem köszönök nekik és miért kerülöm őket, ahogy csak tudom.

Szóval onnan fogom tudni, hogy nem egy ilyen sértődött kisfiúval van dolgom, hogy az illető kíváncsi rám annyira, hogy ha úgy van, még az egy-két közösen elbaltázott próbálkozásunk után - aminek általában a félrement kommunikáció az oka vagy olyan külső tényezők, mint a "segítő szándékú barátok" ügykodese - sem adja fel az arra vonatkozó törekvését, hogy meg akarjon ismerni, akkor tudom, hogy ez a férfi az a férfi, akit fentebb leírtam és akit világéletemben kerestem. És akkor én sem fogom őt elengedni...

Természetesen ha sértődöttségében valamiért nekiáll az exbarátnőit dicsérni, magasztalni, piedesztálra emelni előttem, az eléggé alantas dolog, és ott nincs tovább helye az ismerkedésnek sem közöttünk, mert azt érzem, hogy nem tisztel engem vagy egyenesen utál... Nem szeretem, ha manipulálni akarnak, meg ha rám kennek minden elbaltázott lépést. Az ismerkedés és később a párkapcsolat is két emberes történet, nincs olyan, hogy csak az egyik fél hibázott. Szép és jó dolog, ha az embernek sok a barátja, de a romantikus vacsoránál és más helyzetekben talán nem őket szeretné maga mellett tudni az ember, ezért lehet, hogy azt kellene preferálni, hogy az a két személy előbb négyszemközt ismerkedjen meg egymással. De valakinek az ország - világ, a nagy testvér, meg az egója,úgy látszik, hogy fontosabb ennél.🥲

"Volt, hogy itt gyakorin rámbyomultak/random valahol 1 nap után, azoknak csak megmondtam, hogy nem így szeretnék párt találni, erre jön a hiszti"

Ha csak egy nap után, nap végén mondtad ezt neki, addig meg kiélvezted az érdeklődést/teperést/rajongást/love bombingot, akkor abban az esetben jogosan mondták. Ha meg már elején is tisztázod de a másik fél idióta és a semmire teper, akkor az az ő hibája, és vessen magára.

11. Ez érthető! Nyilván nem 1 napos ismeretlenségre gondolok!

Az ilyen "férfiak" agyilag és érzelmileg is éretlenek, azért hisztiznek, fenyegetőznek!

Én több hetes/hónapos/éves ismeretségekre gondolok, ahol azért valamennyire ismeritek egymást, van közös tapasztalat és van tét!