Mit gondoltok az olyan emberről, aki pénzt kér kölcsön, és amikor emlékeztetitek, hogy meg kellene adni, ezt reagálja? (BŐVEBBEN LENT)

"Azokat az úgynevezett korábbi szívességeket ők kínálták, sőt néha egyenesen tukmálták."

Ez tipikusan a tisztázatlan helyzetek problémája. Kölcsön adtál nekik, tudják, hogy tartoznak vele. Aztán ők kisebb-nagyobb szívességeket tesznek, akár tudatosan arra játszva, hogy ezeket majd jóváírod a tartozásból, akár csak tudat alatt úgy érezve, hogy ők visszaadtak valamit neked a tartozásból.

Csakhogy mivel ebben nem állapodtok meg előre, nem tisztázzátok, hogy ki hogyan gondolja, utólag elszámolási különbség és nézeteltérés lett belőle.

Sajnos azoknak van igaza, akik azt mondják, hogy ne adj kölcsön senkinek. De ha mégis megteszed, akkor mindenképp érdemesebb rendszeres, kis összegű törlesztő részletekben megállapodni, mint egyben az egész tartozást visszakérni. A rendszeres kis összegeket könnyebben ki tudja a másik gazdálkodni, be tudja ütemezni a havi kiadásai közé és kevésbé hiányzik neki. Neked meg folyamatosan jön vissza a tartozás és csökken a kintlevőséged.

Ha azt várod tőle, hogy egy nagy összeget gyűjtsön össze és majd egyben megadja, amikor tudja, akkor sosem fogja tudni megadni, mert mindig hiányozni fog máshonnan a pénz és inkább a visszafizetésre félretett pénzből fog elvenni, hogy jusson neki másra. Emiatt sosem gyűlik össze a teljes összeg és sosem fogja neked megadni. A te tartozásod mindig várhat, számára mindig lesz fontosabb helye annak a pénznek, minthogy neked megadja. Viszont önmagát, meg téged is nyugtathat azzal, hogy dolgozik a pénz összeszedésén és már jól halad, majd megadja valamikor...

1 - "Pénzt, autót, nőt soha nem adunk kölcsön senkinek."

Én már adtam kölcsön mindegyiket, és mindig vissza is kaptam...

Jól kell barátokat választani!

#15 A sorrend teljesen mindegy, ettől még tisztázatlan, hogy ki hogyan írja jóvá. Ha ők előbb tettek szívességeket, mint kölcsön adtál, akkor nagyobb a felelősséged benne, hogy miért nem tisztáztad a kölcsönadáskor, hogy a korábbi szívességek mellékesek a tartozás szempontjából. Persze utólag mindig könnyű okosnak lenni.

Ha még napirenden van, akkor próbáld behajtani a tartozásaidat, vagy tudd le tanulópénzként és vond le a konklúziókat, hogy fogsz-e még kölcsön adni és ha igen, akkor milyen feltételekkel, milyen körülmények között, különösen milyen garanciák mellett.

Abban is van valami, amit #17 írt, hogy jól kell megválogatni a barátokat, de egy tartozás, főleg ha nagy összegű képes akár előre nem látható mértékben is megváltoztatni a barátok viszonyulását. Ami nem feltétlenül látható előre. Sok múlik a szerencsén is, de főleg anyagi kérdésekben jobb biztosra menni és nem a szerencsében bízni.

#19 Igazad van. Viszont egy igaz barát nem vár el szívességeket a másiktól, mert akkor már nem beszélhetünk barátságról, vagy haverságról, csak kihasználásról. Meg ugye ennyi erővel egy igaz barát nem kölcsön ad, hanem ajándékot.

Minden érmének két oldala van és akkor kezdődnek a gondok, ha egyik fél nagyon máshogyan látja a helyzetet, mint a másik. Ezért fontos a jó viszony érdekében mindig alaposan tisztázni a megállapodás feltételeit, hogy ki hogyan is gondolja. Ha csak feltételezed, hogy ugyanazt gondoljátok, abból nagyon könnyen félreértés és vita lesz.

Egy megállapodásnál bármilyen emberi kapcsolat esetén mindig a részleteken múlnak a dolgok. Ha nincsenek kimondva, megbeszélve (és lehetőleg leírva is, hogy később is visszanézhető legyen), akkor az szinte törvényszerűen nézeteltérésekhez és a kapcsolat megromlásához vezet előbb vagy utóbb.