Mit tudok tenni, ha nem éltem ki igazán a gyerekkoromat?

2+

Illetve nagyon sok problémám volt és nagyon más voltam, aminek hatására bullying-olva is voltam. Súlyosan asztmás voltam, nem sportoltam semmit, duci voltam, rakás allergiám volt, bőrkiütéseim voltak. Tipikus híres élethelyzet, hogy ezért bántani kell. Csoda, hogy életképtelen gyerekből teljesen kitörtem. Illetve megmagyarázhatatlan módon 15 évesen eltűnt minden egészségügyi gondom és hirtelenül lefogytam. Ilyen megmagyarázhatatlan pozitív e.ü. szitu még többször ismétlődött az életemben. Közelmúltban is. Van más ismeretlen bőrkiütésem, közben páromban fel nem ismerve lappangott valami és én mégsem kaptam el abszolút. Sorolhatnám. Alien-nek kezdem hinni magamat. :)

3, pedig láthatod a kérdésből is, a szórakozásnak, a gyerekkornak megvan a maga ideje, helye. Persze, egy óvodás gyereket is taníthatod felelősségteljes dolgokra, feladatokra... de ha elveszed a gyerekkorát, a felnőttkora is hiányos lesz.

hogy mit lehet tenni? Sajnos az nemigazán opció, hogy felnőtktént éld meg azt, amit gyerekként kellett volna. Pláne ha már 30hoz közeledsz. Egyrészt társaságod se nagyon lesz rá, másrészt meg akárhogy próbálkozol, nem fogod tudni betömni azt a lyukat ilyen módon.

AMi megoldás lehet az az, hogy elmész pszichológushoz és feldolgozod, lezárod ezt a hiányt. Megtanulsz vele élni és áttranszformálni ezt a hiányt valami felnőtt megoldásba. Egy felnőtt is játszhat önfeledten, de nem oylan módon mint egy gyerek.

És ha tervezel valaha gyereket, akkor kiemelten ajánlom, hogy foglalkozz ezzel a témával. Ugyanis megvan a veszélye annak, hogy ha gyereked lesz, akkor te akarsz majd mindig jtászani, mindig vele akarsz játszani stb.... ami óhatatlanul azt eredményezi, hogy elveszed a gyerektől a játék kezdeményezését, kitalálását, megélését. És akkor a te gyereked a te hibádból fog úgy felnőni, hog ynem tudott játszani.

Ez utóbbira tapasztalatom is van. Volt LEGO váram, de mindig apám építette meg...