Ez ennyire általános jelenség, vagy nekem nincs szerencsém?

Question

Alapvetően empatikusan szoktam hozzáállni mindenkihez. Tudom, ezt bárki mondhatja.
Meghallgatom érdeklődve és figyelve, ha mesélnek. Nem erőszakolom rá a véleményem senkire kéretlenül, ha nem kérdeznek, ha nem kérik ki a véleményem. Igyekszem reflektálni a történetre, könnyíteni a másikon, empatizálni, de mostanában egyszerűen azt érzem, hogy minden embernek valami baja van.Két éve váltam és gondoltam elkezdek újra ismerkedni. Voltam pár randin január óta és mást sem hallok 2-3 randi után, csak hogy:- a kiskutyájának / kismacskájának mennyi baja van, mennyibe kerül
- beteg, itt fáj, ott fáj, amott fáj, orvosnál persze senki sem járt
- erre nincs pénze, arra nincs pénze
- hülye testvér / sógor / anya / apa, bezzeg őt soha nem fogadják el
- nem aludt, nem tud aludni, borzalmasan alszik, sírva ébred
- nem tud fogyni / nem tud hízniÉs órákon keresztül csak ez megy. Esküszöm, tényleg igyekszem figyelni, kedves lenni, de ez több különböző lány.
Mindenkinek megvannak a problémái, pláne 30 felett (nekem is), de tényleg ennyi mártír rohangál az utcákon? És tényleg rá kell borítani az emberre az egészet és sajnálatot kell kicsikarni? Ez elkeserítő és kimerítő

Válaszadó #4 · Accepted Answer

Lehet belenyúlsz ezekbe valahogy, mert az empaták vonzzák az energiavámpírokat. Muszáj határokat húzni az ilyen emberek felé, mert hosszútávon kizsigerelnek. Egyébként ha ennyire belenyúltál most 2-3X is ugyanebbe, akkor a sémakémián sem ártana elgondolkodnod, mert eléggé mintázat hogy a sok emberből ennyire pont őket választod. Mert oké tudom én hogy a magyarok imádnak panaszkodni, meg nálunk van is mire, de azért randin mégsem ez az általános, meg főleg nem ennyire.

Válaszadó #1 · Answer

Általános jelenség, hisz emberek vagyunk, akik sokszor a rosszat látják mindenben, negatívan állunk mindenhez. Itt a kérdésed példának, te is panaszkodsz, neked is van problémád, amit most ráborítottál más emberekre. 🙂

Válaszadó #2 · Answer

Valahogy te sem a szép oldalát domborítottad ki az ismerkedésnek, csak a nyűgöket.

Válaszadó #3 · Answer

Én az elmúlt években tudatosan figyelek arra, hogy panaszkodjak és minimalizáljam a sikerem, mert különben "toxic positivity"-vel jellemeznek. És szerintem is fárasztó lehetek, ha állandóan valami szuper hírt közlök (pl kaptam 30% fizuemelést, tanulás nélkül tökéletes lett a záróvizsgám, vettem egyedül egy lakást Pesten 25 alattiként, idén 2-szer voltam síelni stb) Magamtól amúgy sok kis jó dologról beszélnék (pl végre sikerült a régóta vágyott koris ugrás, vagy megtanultam zongorán azt a bonyolult darabot annyira magabiztosan, hogy bármilyen hangnemben el tudom játszani, horgoltam egy sapkát és elsőre sikerült) és be nem állna a szám, végig vigyorognék stb.

Ezzel nehéz kapcsolódni. Az emberek könnyebben azonosulnak a negatív dolgokkal és a hibákkal. Így azt fogom megosztani, hogy lekéstem a villamost, pont akkor kezdett el szakadni az eső, amikor elindultam biciklizni, kizártam magam a lakásból, leszart egy galamb stb.

Ez ennyire általános jelenség, vagy nekem nincs szerencsém?

Kapcsolódó kérdések: