Ti voltatok már ilyen helyzetbe vagy hasonlóba? Hogy törtetek ki belőle?

Én is pont így vagyok vele, én mindenki lelki szemetes ládája vagyok, de én sose öntöm ki a lelkem senkinek se. Pedig vannak barátaim, de mégse érzem, hogy mindent megoszthatok velük.

A bátyám már nem itt lakik, rá se számíthatok, a szüleim meg alkoholisták, egyáltalán nem bízom bennük. Én vezetek naplót, amikor már nagyon feszít minden, kiírom a bajom. Nem nevezném megoldásnak, de valamennyire segít.

18/L

Keress olyan dolgokat, amiket szeretsz csinálni, és csináld is! Keress hobbit, az ad valami tartalmat a szürke napoknak. Nekem is volt ilyen időszakom, aztán lekötöttem magam a sporttal, azóta viszonylag pozitívan tekintek a negatív időszakra, mert átértékeltem az életet. Szóval minden gödörből van kiút, és ha kijutsz belőle, csak erősebb leszel, hogy kimásztál valahonnan. Erre meg tényleg csak azt tudom javasolni, hogy csinálj bármit ami leköt.

Plusz, eddig volt egy haverom, aki mást se csinált csak panaszkodott. Emiatt volt allday sz.arkedvem nekem is, és nem is tudtam megmondani, hogy miért van rossz kedvem - egyszerűen csak fáradt voltam, és mindent rossznak láttam. És azóta megszüntettem vele a kapcsolatot - sokkal jobban érzem magam, megkönnyebülten. Szóval negatív emberekre ne legyen szükséged, lelkiszemetes láda is betelik egyszer...

Nekem olyan, mintha sarokba lennék szorítva. Nem írom le részletesen, hogy nekem milyen, hasonlóan érzem magam, mint te.

Én ezt nagyon szar helyzetnek ítélem meg, de próbálok úgy hozzáállni, hogy ez is csak egy kihívás, amit meg kell oldani, illetve ki kell hozni belőle a lehető legjobbat. Ha ez sikerült, az nagyon nagy lökést adhat az önbizalomnak. Onnantól kezdve folyamatosan pozitívabban fogom látni a dolgokat, mert ez egy öngerjesztő folyamat, ugyanúgy ahogy a negatív hozzáállás is.

A 2. hozzászólónak meg nagyon tetszik a válasza, mert én is pont azon az úton vagyok, amit ő leírt.