Ti mit tennétek, ha valaki, akivel jóban voltatok, egyik napról a másikra, mindenféle ok nélkül nem áll veletek szóba többet?

...soha ne sajnalatbol legyen baratod pl., viszont az anyagi helyzetenek ehhez semmi koze, mivel egy boldogtalan emberrol irsz, de te sem tudhatod az okat annak, hogy valojaban hogyan is eli az eletet,

te lattad, de nem ismerted, nem tudhatod, hogy mennyire lettel a bizalmasa,

telan valamit meghallott, ami toled szivaroghatott ki, valahol ezt erzem a soraidbol.

Nem áll veled szóba? Egész konkrétan hozzád se szól, ha elkezdesz vele beszélgetni, otthagy?

Ha így van, nem nagyon tudsz mit tenni, esetleg kérdezd meg tőle e-mailben (ha már személyesen nem lehet), hogy miért hagy faképnél, ha beszélni akarsz vele. Megbántódott? Megsértődött? Ilyenekre tudok gondolni. Egyébként ha ilyen negatív és csak a rossz dolgokra koncentrál, nem biztos, h érdemes barátkoznod vele.

Az ilyen egyszerűen nem társasági ember.

Egyébként velem volt hasonló, de tinikoromban, amikor az addigi léegjobb barátnőm kitalálta, hogy neki már túl uncsi vagyok (amiért nem bulizom meg cigizem)...

Velem pont a közelmúltban történt hasonló eset. Lett egy új ismeretségem, úgy tűnt, mindketten kedveljük egymást; örültem, hogy szert tettem egy új barátra. Tudtam, hogy elég furcsa személyiségű az illető, de reménykedtem, hogy engem kedvel annyira, hogy a furcsaságai ellenére is jó viszonyunk maradjon. A társaságban még mások is észrevették, mennyire kedvel, hogy elszomorodik ha el kell mennem, stb... Szóval minden jól alakult.

Aztán hirtelen egyre-egyre kevesebbet kommunikált velem, míg végül teljesen figyelmen kívül hagyott és egyértelműen jelezte hogy nem is akar velem többet barátkozni. Először azt hittem, velem van a baj, borzasztóan éreztem magamat. Azóta megtudtam, hogy másokkal is ugyanezt csinálja. Egyszerűen ilyen a természete, először jóban van veled és barátkozik, aztán egyszercsak továbbáll.

Eleinte nehéz volt, fájt hogy neki nem jelentett semmit az ismeretségünk, rosszul viselem az ilyesmit. Aztán végül belenyugodtam, rájöttem, hogy nincs értelme egy olyan barátságért küzdeni és bánkódni, ami csak az egyik fél számára fontos. Egy szó mint száz, én hagytam veszni a dolgot. Ha később bánja majd, vagy egyedül marad, csak magára vethet.

Remélem, tudtam segíteni. :)