Erőss Zsolt egy példakép (volt)?

Egyet értek veled. Semmi hősies dolog nincs a hegymászásban. Az egy hobbi, mint pl. a repülés vagy úszás, tenisz, motorozás, stb. . Nem volt kötelező felmenni oda, tudta, hogy mire vállalkozik. És nekem azzal, hogy ő oda felment, nem lett jobb.

Az igazi hősök itt vannak köztünk (mentőtisztek, ápolók, orvosok, nyomozók, stb.)

Nekem egyáltalán nem az.

A példakép szerintem máshol kezdődik.

Én sem látom példaképnek. Mi ebben a példa?

Semmi gond, ha a szenvedélye miatt valaki hegyet akar mászni, csak rajta. De ettől miért lenne példakép?

Ezt én sem értem.

Nekem példakép abból a szempontból, hogy megmutatta, hogy ha igazán akarunk, elérhetjük az álmainkat. Emellett Magyarországnak is dicsőséget szerzett. Az, hogy mindeközben veszélynek tette ki magát, az az ő döntése volt.

Másrészt azt is tökéletesen megértem, hogy nem tudta abbahagyni. Akinek nincs olyan hobbija, amit ilyen szenvedelyesen szeret, az ezt nem értheti. Nekem ez a szenvedély a kutyakiképzés. Most éppen nincs kutyám, de már nagyon szenvedek ettől és azon vagyok, hogy minél hamarabb vegyek egyet. Nem tudnám enélkül leélni az életemet. Inkább a halált választanám én is. Pontosan tudom, mit érzett Zsolt.

Igen, példakép de nem a hegymászás miatt. Példakép a kitartása miatt, mikor a balesete után úgy döntött megválik a lábától és visszamegy a hegyre. A családját egyébként a hegymászásból tartotta el, mint az F1 pilóta sem mondhatja hogy "nem versenyzek többet", a családja tudta ezt, a felesége tisztában volt a veszéllyel. Ennyi erővel Senna is felelőtlen volt.

Az érdekes hogy más országokban az ilyen emberre büszkék, mi magyarok valahogy ezt sem tudjuk helyén kezelni.

Kiss Péter egyébként valódi hőstettet hajtott végre az utolsó óráiban mikor visszamászott a legyengült és bajban lévő társáért és próbált segíteni, ilyen helyzetben nem sokan tettek volna így. Tisztelet neki!