A ti ismerős köreitekbe is vannak olyan emberek akik állandóan panaszkodnak, pedig nagyon jól élnek?

Ez a panaszkodás, sopánkodás amolyan magyaros dolog.

Én szerencsére idáig megúsztam a dolgot, nincs az ismerettségi körömben ilyen ember.

19:42:

> Valamit az is rosszul esik, hogy velem nem foglalkozik.

> Az én problémáim jelentéktelenek az ő szemében.

És ő a legjobb barátnőd?...

3#-as vagyok

Nagyon régóta ismerjük egymást. Régebben mindent együtt csináltunk, tényleg legjobb barátnők voltuk. Azóta megváltozott a kapcsolatunk és szerintem ő is. Én nagyon szerettem őt mint barátot persze, és nagyon rosszul esett amikor egy beszélgetés alkalmával más lányt említett legjobb barátnőjeként. Én egészen addig abban a hitben éltem, hogy az én vagyok. Én legjobb barátnőmként tekintettem rá, de mint kiderült ő rám nem. Én ezután nagyon elkeseredtem kicsit haragudtam is rá. Nem akartam beleszólni mert ez az ő döntése. Úgy tettem mintha nem történt volna semmi pedig nagyon fájt. Most ott tartunk, hogy csak úgymond illemből barátkozik velem. Legalábbis én úgy érzem. Szerintem már nem is érzi jól magát velem, és csak azért a barátom mert mindig azok voltunk. Én pedig szeretném, ha minden a régi lenne. Hiányzik a legjobb barátnőm. Mindig meghallgatom, ha problémája van pedig nagyon tud idegesíteni a nyavajgása. Ő már nem figyel rám annyira, alig foglalkozik velem. Néha sírni tudnék ahogy viselkedik velem. Ezek után kifejezetten szánalmasnak érzem magam. Nem hinném, hogy én ezt megérdemeltem, de bízom benne, hogy majd rendbe jön ez az egész.