A főnököm elvárja, hogy többet beszéljek a vásárlókkal. Én viszont nem a legnyitottabb emberek közé tartozom. Szerintetek hogyan tudnék ezen változtatni?

És a főnöknek igaza van...

Ha a ruha nem adja el magát, az eladónak kell (eladnia a ruhát).

Eladónak nyitott, barátságos, kommunikatív ember való.

Ha te nem ilyen vagy... vagy változtatsz, vagy "bye, bye!". Ilyen az élet. Nem az alkalmazott dirigál.

Attól függ, idegesíti-e a hozzáállásod a vásárlókat. Nagyon nehéz felmérni. Sokan mondják, hogy jaj, az eladóknak mennyire kommunikatívnak meg rámenősnek kell lenniük... hááááát... dolgoztam plázában pultnál. Hát amikor a főnököm volt bent a pultban mellettem, és kvázi már tukmálta a cuccot a vevőkre, azoknak mind tele lett a hócipőjük, és elmentek, mert nem bírták ezt a tolakodó, tukmálós stílust. Elég nevetséges és szánalmas is volt, de hát nem szólhattam neki. Ja, és amikor nem vettek semmit, még a vásárlókat b.sztatta nekem utána, pl. hogy oroszok voltak, az összes orosz bőre alatt pénz van, biztos kényes hülyék voltak...

Sztem fel kell mérni, melyik vásárló olyan, akihez beszélni kell, aki elvárja a segítséget, és melyik az, akit inkább hagyjunk, amíg válogat.

Előbbi esetben néha meg lehet dicsérni a vevők választását, pl. hogy milyen jól illik a szeméhez, hajához... ja, és ha bemegy akárki, akkor nem árt megkérdezni, hogy segíthetsz-e, és ha azt mondja, egyelőre körülnéz, azt mondani, hogy nyugodtan szóljon, ha vmire szüksége van. Ezek után akinek nincs szüksége ilyesmire. az úgysem fog szólni, és nem is nézi jó szemmel, ha a nyakában lihegsz.

(persze vannak azok a típusok, akik ezt a rábeszélős eladási módszert is olyan tökélyre fejlesztették, hogy a vevő észre sem veszi, és máris 3x annyiért vett cuccot, mint amennyit eltervezett, de ehhez azért adottságok is kellenek, és ez még a legtapasztaltabb eladók között is ritka... azt meg pláne nem értem, hogy egy kínaió üzletben miért kéne csacsogni a vásárlókkal...)

Én is eladóként dolgozom, és sajnos ezt minden főnök elvárja. Hiába mondod neki, hogy vásárlóként te sem szereted, ha rád akaszkodnak, nem fogja érdekelni.

Én úgy szoktam csinálni, hogy várok 1 percet minimum, hogy szerencsétlen ember legalább szét tudjon nézni, mielőtt megszólítom. Ha nem kér segítséget, akkor békénhagyom, de a közelben maradok. Nem szeretek ráakaszkodni senkire.

Én mondjuk 90%-ban külföldieknek árulok, velük azért könnyebb, mert sokkal kedvesebbek, és általában kérik is, hogy segítsek.

Én a helyedben azt nézném, ki milyen típus. Azért általában meg lehet állapítani, hogy ki az, aki csípőből elutasítja a közeledést, és ki az, akivel el lehet beszélgetni. Aki nem szól hozzád, azzal úgyse tudsz mit csinálni.

A nyitottságot pedig ne vedd valami nagy dolognak. A legrosszabb ami történhet, hogy levegőnek néznek, azt pedig fel se kell venni, mert az illető csak magát minősíti. :)