Érezte-e valaki már, hogy vonzó külseje miatt előnyhöz jutott az életben? Vagy ellenkezőleg hátrányosan megkülönböztették. Konkrét eseteket is fel lehet sorolni.

Tudok példát mondani mindkettőhöz. Átlagosan nézem ki, viszont igényes vagyok, és adok magamra( nem szolit, és agyon sminkelést jelent hanem jól megválasztott frizurát, öltözködést és helyesen kiemelt tekintetett..) így jobban is tudok kinézni mint az átlag. Elmentem egyszer diákmunkára az OBI-ba, és úgy volt, hogy a raktárba kell mennem dolgozni, aztán jött a kolléganőm, aki pedig hoszteszkedni jött. Ő dundibb volt nálam és igénytelenebb, ezért egyszer csak szóltak, hogy én megyek hoszteszkedni, ő meg megy a raktárba. Itt előnyhöz jutottam a külsőmmel.

Az osztályomban 5-en voltunk lányok és 20 fiú. A lányok hozzám képest mind szebbek voltak. Viszont a fiúk engem szerettek a legjobban. Valószínűleg azért mert én voltam a legnormálisabb. Az egyik olyan buta volt, hogy egyszerűen nem hittük el, hogy ilyen van, emellett pedig sértődékeny is volt. A második lány annyira oda volt magáért, hogy szerintem magával sem áll szóba, mert még ha kérdése volt, azt is a fiúján keresztül jelezte. A 3. azt hitte magáról, hogy cuki cica 5 éves kislány. A 4. volt a legszebb, ő ma is nagyon jó barátnőm, viszont nem lehet vele poénkodni, például, ha dobálóztunk a fiúkkal órán, és helyettem véletlenül őt találták el, szinte depresszióba esett, hogy őt utálják, és ezért nem lehetett hozzászólni. Sosem kapott tiszteletet idegen fiúktól, állandóan beszóltak neki, belecsíptek a fenekébe vagy mutogattak neki.

Ezekből az évekből, én arra jöttem rá, hogy teljesen mindegy milyen a külső. Ha valaki ad magára, értelmes, és van önbizalma nem fogják megkülönböztetések érni.