Van olyan ember, aki nem szeret hülyéskedni, komolytalankodni?

Van, az, hogy olyan családban nőtt fel ahol nem gyakori a vidámság. Ezt tanulja el akaratlanul is az ember és idegennek tűnik az egész. Nem arról van szó, hogy nem szeret hanem, hogy nincs hozzászokva. Vagy pedig a másik, hogy elbánt vele az élet vagy mi. Gondolom én.

Egy szó mint száz, tök szar családban nőtt fel.

Én sajnos ilyen vagyok, nem tudom mindig elengedni magam. Nincs testvérem, a szüleimmel pedig sose tudtam hülyéskedni, mert elég keményen kikövetelik a tiszteletet és ebbe a hülyeség már nem fér bele, mert egy rosszul elsült poén elég nagy veszekedéseket szülhet. Ha nevetni merte, vagy hülyéskedni az unokatesómmal, akkor meg volt a napi balhé, mert zavarta őket. Persze attól még hülyéskedek és remélem, nem tudtak teljesen megtörni, de néha sajnos észreveszem magamon, hogy én is olyan vagyok, mint a szüleim, bosszant, ha valaki elengedi magát. Nem egészséges és nem normális dolog, igyekszem magamon változtatni. Ez van, most biztos sokan sajnálnak. Imádom a névtelen fórumokat.