Ha az ember nem hagyja kihasználni magát, egyedül marad? Minden ember magára gondol először?

Hát, valamilyen szinten a haverság, ismeretség erről szól, hogy segítünk egymásnak, vagy épp kölcsönösen egymástól kérünk, kapunk dolgokat. Cserébe ők kerestek, érdeklődtek.

Sajnos ez sem a jó véglet, hogy segíteni nem segít az illető, de azt elvárja hogy érdeklődjenek felőle, meg legyen kivel megbeszélnie a gondjait.

Nekem pont olyan haverom van/volt, akinek én folyton hallgattam az okfejtéseit az élet nagy dolgairól, meg minden idiótaságáról, és 1x kértem volna valamit, akkor kapásból rávágta hogy nem, most akkor azt se várja már el hogy majd én jókedvűen hallgatom őt.

A dolgok sokszor erről szólnak, téged is "kihasználnak", te is ezt teszed, ilyen az élet.

Szerintem ez nem igaz, hozzáállás kérdése?

Kérdés, hogy amikor én azt állitom, hogz "mindenki magára gondol csak", akkor én is mindig csak magamra gondolok-e, hogyha netán nem veszem észre azt amit a másik ember nyújt nekem? legyen az egy jó társaság stb.

ez egy olyan dolog, amiről te döntessz, elfordulsz a másik embertől, aztán vége lesz, és utána vagy hiányzik, vagy nem:D

Talán ha elfordulok egy embertől, akár milyen okkal, akkor ő megsértődik, az jön le neki, hogy szemét vagyok, mert nem érti, hogy miért mondtam neki nemet.

Talán ha eleve hagyod magadat kihasznáni, megszokják, hogy, rád számithatnak ebben-abban, zavarni fogja őket, mert úgy veszik, hogy "valami bajod lett velük", netán undokul nézel rájuk amiatt, hogy azt gondolod, kihasználnak. Amúgy nem minden ember ilyen