Mennyire ismered be könnyen, hogy tévedtél?
Most csak arra az esetre gondolok, amikor te magad gondolod azt, hogy tévedtél mondjuk egy vitában, vagy annak egy pontjában. Ilyenkor beismered? Ha igen, mi játszódik le benned ilyenkor?
Láttam már olyat, aki erre dühösen reagál, de olyat is, aki beismeri, hogy tévedett, olyat is láttam, aki nem foglalkozik a saját felismert hibájával, hanem említés nélkül elmegy mellette, olyat is, aki nem ismeri el, és a másik érvébe, amit egyébként maga is jobbnak tart a sajátjánál, kezd belekötni, valami apróságba, vagy pedig egy új szempont bevonásával próbálja meg leplezni a saját logikai hibáját. Gondolom sok egyéb reakció létezhet. Te hogyan reagálsz ilyen esetben?
válasza:magamat ismerve, sehogy. tiszta égés, ha valamiben hülyeséget beszélek, és erre rájövök.
inkább nem ismerem be.bár jobb lenne, de emberből vagyok.
válasza: válasza: válasza:Ha egy vitában tévedek és közben rájövök, hogy hoppá ezt elcsesztem, akkor is végigviszem. Próbálom menteni a menthetőt. Akkor már nem vitatkozom olyan vehemensen, de nem adok igazat a másiknak.
Rossz tulajdonság, de ez van:)
L
válasza: válasza:Ha általam is elfogadott érvekkel bebizonyítják, hogy nincs igazam, szó nélkül elismerem, hogy tévedtem.
Az ember feje nem káptalan, senki nem tudhat mindent. Soha nem szégyelltem elismerni mások nagyobb tudását vagy szélesebb ismeretkörét.
Nem is a tévedést tartom hibának, inkább az ahhoz való ragaszkodást, körömszakadtáig.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!