Hogyan dolgoztátok fel a csalódást?

"a tanárok is nagyobbra értékelik azt, aki picsogás helyett odamegy a következő vizsgára és megcsinálja."

Ez tuti. Én azzal szereztem az egyik legnagyobb tanár-szövetségesemet az egyetemen, hogy elmentem vizsgázni hozzá, mert bár nem tanultam, úgy gondoltam, pofátlanság oda se menni. Volt kb két tétel a 25-ből, amit ötösre le tudtam volna rendezni, gondoltam, húzok, hátha bejön. Nem jött be, összehordtam valamit, azt mondta, egy kettest ad rá max. Mire én megmondtam neki, hogy nem tudtam tanulni, de nem akarok kettest, inkább írja be a karót és eljövök még egyszer. Másodjára négyest kaptam. Később visszahallottam a tanszéken, hogy a tanár mennyire sokat mesélte az esetem más hallgatóknak :)

Az egyetemen egy dolgot lehet baromi jól megtanulni: a pofáraesést. Nem tudom, mióta nyomod, de ha fekszik a szak, akkor bizonyos mennyiségű bukta belefér és kell is az előrelépéshez, fejlődéshez. Lehet, hogy azonnal nem tudod pozitívan szemlélni, de idővel azzá válik.

Objektíven fogom fel a dolgot. Nem a "mi lett volna ha" gondolatmeneten mozgok, hanem megkeresem a csalódás okát, és és elhatározom, hogy többször nem követem el azt a hibát. Így tanul az ember. A csalódás edzi a jellemet, és az elmét.

Ha betelik a pohár, adok magamnak 1-2 napot, amikor szánalmas lehetek. Ezt durva ivászattal, lustálkodással, az emberi kapcsolatok mellőzésével, és merengéssel, "szánalmaskodással" töltöm.

1-2 nap, nem több, különben maradandó állapot lesz ebből (az alkoholizmusról nem is beszélve :) ), és nagyon nehéz kimászni belőle.

Első vagyok.

De igen előfordult, de ez maximum csak egy napig tartott, mert aztán koncentráltam a következőre, hogy ne maradjak le. Az a baj, hogy személyes kudarcnak fogod fel és nem látod a fától az erdőt. Az egyetem nagyon jól fekészít az életre, ahol úgy tűnik neked az a gyengéd. Ugyanis széjjel szivatnak a TO-n, a HÖK-n, a ZH-kon és a vizsgákon. Pontosan azt teszik, ami egy átlagos munkahelyen történik.