Hogyan kezeljem ezt a hihetetlen mértékű agressziót? Menjek el pszichológushoz? Miért van ez?

Rólam tudni kell, hogy mindig is egy aranyos, kedves, nyitott, normális lány voltam, sose volt ilyesmi jellegű problémám, leszámítva a kamaszkori családi problémákat, amik "mindenhol vannak".

Mostanában döbbenten tapasztalom, hogy olyan szintű agressziót érzek, mint eddig még soha. Alapból frusztrált vagyok a vizsgaidőszakom miatt, de az nem mentség szerintem erre. Van egy "kedves" 10 éves öcsém (én 20 éves vagyok), akit a végtelenségig kényeztetnek a szüleim, velem szemben megteszik simán, hogy leordítják a fejemet, ha valami nem tetszik nekik, de neki mindent szabad. Egy idő után ez a kedves öcsike azt hiszi hogy velem így kell beszélni alapból, soha nem adja meg felém a tiszteletet, egyre undorítóbb viselkedést vesz fel, egyre kezelhetetlenebb, nem lehet rászólni szépen semmiért se, se szépen-se csúnyán, sehogy, nem tudok semmit se elérni nála (szüleim se igazán bírnak vele). Mikor tegnap ok nélkül elkezdett velem üvöltözve beszélni, hiába kértem normálisan, szépen beszéljen velem, különben nem vagyok erre kiváncsi, ő csak folytatja, és egyre csúnyábbakat mond, és már arra gondolok hajtogatás közben, hogy hogyan tudnám agyonverni, véresre, és nem sajnálnám. Soha nem tettem semmi ilyesmit, és nem is tenném meg, de miért jutnak ilyenek eszembe? Horrort nem nézek, félek is tőlük, szóval nem azok "inspirálnak" ebben. Egyre gyakrabban érzem ezt vele szemben, ilyen szintű elfajulásokon. Ma még azt is észrevettem, mikor orvosnál várakoztam, és volt az a fém lyukacsos pad, mellém ülnek, elkezdik körömmel végighúzni rajta a kezüket a huszonvalahány éves pár, az egyik anyja előttük áll, akkor is egy ideig próbáltam elnyomni, aztán pár perc után már nem bírtam, az egész testemet átjárta a pad rezgése, nagyon irritáló volt, nem lehetett kibírni, felálltam szó nélkül, és leguggoltam odébb. A nő hozzám szólt, hogy de miért nem ülök a padon? Mondtam, mert nagyon idegesít ez. A fiatalok próbálták elfojtani a röhögést egy picit, látszott, amolyan tipikus parasztok voltak. Ott is ilyesmit éreztem, mint az öcsémnél, mi az istenért kell így viselkedni, ilyen szintű frusztrációt kelteni?

A másik még, amit tapasztaltam, és eddig erre se volt példa, a liftezés. Sose volt klausztrofóbiám, se semmi ilyesmi jellegű gondom, és mégis, már tegnapelőtt, mikor liftbe kerültem (utoljára nem is tudom, mikor voltam liftben), és hárman voltunk, tapintani lehetett a feszültséget. Ma vagy 8-an, egy tágas liftben, mindenkinek volt tere, még inkább feszült voltam, hallgattam végig, legjobb barátnőm is észrevette, hogy mennyire csendben maradtam, zakatolt a szívem, majd kiugrott a helyéről, éreztem, valami baj van. Mikor lefelé jöttünk, egy nő volt velünk a liftben, félig vak volt, emlékeztetett egy régen látott horrorfilm szereplőjére, az "Ördög"-ből, iszonyúan féltem-paráztam, nem akartam vele egy liftbe kerülni, és barátnőm elkezd poénkodni, én meg egyáltalán nem bírok megszólalni. Csak figyeltem, síri csöndben. Én, aki általában mindig beszél, jókedvű, vidám. Megint észrevette ezt a barátnőm, mert látványos volt ez. Mik ezek nálam mostanában? :( Kezdek megijedni magamtól, ezektől a gondolatoktól. Mi ez? Hogy kezeljem az agressziót, dühöt? Hogy vezessem le? Menjek el pszichológushoz? Mit csináljak?