Az emberek természetüktől fogva (a kezdetektől) félnek a sötéttől. Miért félünk a sötéttől? Van valami a sötétben?

Evolúciós kényszer, a sötétben nem látunk, az éjjeli ragadozók viszont igen.

Ha nem lenne a kollektív tudatalatti része, hogy féljünk a sötétben, akkor megettek volna minket a farkasok, meg tudom is én mik...

Minden ilyen félelemnek van alapja, a patkányokat valószínűleg hamar összekötötték a betegségekkel, a rovarokat, pókokat a halálos marást.

A legtöbb emlősben megvannak hasonló félelmek, a macskák a telefonzsinórt, azt a csavartat, kígyónak vélik sokszor. :)

Félnek tőle, pedig sokuk még siklót sem látott, nemhogy kígyót.

Minden kódolt félelem evolúciós előny. A sötétben gyengén látunk (a színlátásunk viszont sokkal erősebb, mint az éjjeli állatoké), és a többi érzékszervünk nem olyan erős, hogy vaksötétben magabiztosan segítsen minket közlekedni. Az őskorban az maradt meg, aki a csoporttal maradt éjjel a védett szálláshelyükön, majd később a tűznél, amikor már tűz is volt, aki bátran elkóborolt újholdkor borult időbe az erdőbe, az nagyobb eséllyel sose tért vissza továbbörökíteni eme bátorságát. :)

Ismeretlen terep töksötétben balesetveszélyes is, értelemszerűen.