A nagyzolás miért olyan jellemző a fiatal férfiakra? Mennyire megbízható egy folyamatosan nagyzoló srác?

A páromnak én vagyok az első kapcsolata 21 évesen és mesélte, hogy gimiben végig nagyon kínosan érezte magát, hogy nem volt senkije/nem ment még át a fél városon. Társaságban folyamatosan cikizték azokat, akik még nem feküdtek le senkivel kb. 17 éves korig és persze mentek a sztorik arról, hogy ki kit hogyan döntött meg. Őszintén szólva ismerem a társaságot és mind hasonlóak voltak a páromhoz, kifejezetten önbizalom hiányos és pozitív visszajelzésekre vágyó fiúk, akik szerettek volna macsónak tűnni mások és maguk előtt.

Igen ám, de a gond az, hogy a párom, még mielőtt összejött velem, irtó meredek sztorikat talált ki és nem tudom, hogy ezek normális mértékű fantáziálgatások e. Példának okáért, volt egy lány, aki tetszett neki és eljutott odáig, hogy megszólítsa, beszélgettek 10 percet és ezt a sztorit minden haverjának úgy kürtölte szét, hogy szexeltek és a lány azóta is könyörög, hogy találkozzanak, mert halálosan beleszeretett. Vagy pl. kapott egy ékszert a nővérétől és amikor megkérdezték a suliban, hogy az honnan van, azt mondta, hogy egy lány az uszodában, ahová jár, a rajongója és ő ajándékozta neki azt, teljesen spontán. Még van jó pár ilyen sztori, de mindnek az a lényege, hogy ő egy született szexisten és lányok hada ostromolja. Ő ezeket főleg bizalomból osztotta meg velem, mert már ő is csak kiröhögi azt az énjét, de sok dolog önmagát is elárulta, pl. a tapasztalatlansága az ágyban/általában véve egy párkapcsolatban és ő maga volt ezekről kénytelen beismerni, hogy hát mégsem úgy volt az, ahogyan hallottam róla...

Én értem, hogy az már jó jel, ha képes magán nevetni és ha elmondja ezeket, de mivel én nem vagyok fiatal srác, ezért nem tudom, hogy ilyen mértékű nagyzolás még belefér az átlagba vagy ez már krónikus hazudozás? Mert nem mintha a múltban akarnék vájkálni, de nem tölt el örömmel, hogy akit szeretek, az képes emberek szemébe hazudni azért, csak hogy saját maga elhiggye.