Szerintetek miért baj az, ha valaki őszinte?
Általánosságban kérdezem. Meg kicsit az itt tapasztaltak alapján is.
1. Azt vettem észre, hogy az emberek nem tűrik a kritikát, de miért? Nem jobb, ha tudják az ember véleményét, mint ha menne a kölcsönös jópofizás? Valahol úgyis tudja az ember, amikor átvágják.
2. És ha valamiben (akár egy teljesen hétköznapi dologban) más véleményen van az ember, akkor miért nem tudjuk egymást értelmesen meghallgatni, esetleg azt mondani, hogy én mást gondolok, ahelyett, hogy rögtön lehülyéznénk a másikat?
3. Törvényszerű, hogy a túl őszintén és ezért kissé nyersen fogalmazó emberek magányos farkasok legyenek?
Válaszokat előre is köszönöm.
válasza:1. fbn szoktam rohogni, rondasag ala is gyonyorum...
ha vki megis normalisan! megmondja az oszintet, ma szidjak is...
2. nem tudom nem vagyok ilyen.
3. nem, inkabb sok, tul sok vmikor mar az ismeros, nem birok mindel foglalkozni.
válasza:Szerintem alapjában véve nem baj, ha valaki őszinte.
Sokkal inkább baj, ha valaki "őszinteség" címen mindenkinek kéretlenül az arcába mondja a tutit - na az ilyenektől agybajt kapok.
Alapból tiszteletben kell tartani, hogy különbözőek vagyunk, különbözőek a nézeteink is. Két esetben szoktam kíméletlenül őszinte lenni:
1. ha erre megkér az adott személy
2. ha a dolog közvetlenül engem is érint.
Amikor semmi közöm a dolgokhoz, akkor kussolok.
Tehát az őszinteség nem rossz, ha nem csap át indiszkrécióba, sértegetésbe, bunkóságba.
válasza:Az őszinteség módjától függ: ha kedvesen, tisztelettel, nem bántóan és főleg (!) a másik kérésére mondjuk meg az őszinte véleményünket és úgy, mint egy véleményt, akkor a legtöbb esetben nem baj.
Ha viszont kéretlenül, abszolút igazságként, vagy nyersen, kíméletlenül véleményezünk, az már inkább bunkóság és a saját szegénységi bizonyítványunk.
Persze előfordulhat, hogy a legjobb szándékú, legudvariasabban előadott őszinte véleményen is megbántódik valaki, mert egy olyan pontot talál el, ami valamiért fájdalmas.
válasza: válasza:Maximálisan egyetértek a 2. hozzászólóval!
Én is abban a 2 esetben szoktam őszintén elmondani a véleményem, illetve van egy 3. opció még nálam, amikor bár lehet, hogy nincs sok közöm a dologhoz, de ha úgy érzem, hogy olyan emberekkel beszélek, akik tűrik a kritikát, akkor azoknak is el szoktam mondani az őszinte véleményem, konstruktív céllal.
Szeretem, ha valakivel értelmesen el tudok vitázni valamiről, úgy hogy eredetileg nem is biztos, hogy közvetlen érintett voltam, de értelmes emberek között ez nem jelent gondot.
A kérdező 2. kérdésére ugyanez a válaszom: Ehhez megfelelő érzelmi intelligenciájú beszédpartner kell, aki a helyén tudja kezelni, hogy nem ugyanúgy gondolkodunk.
válasza:Kedves kérdező!
Ismerem a szitut.
Őszintén kemény vagyok,őszintén beugatok mindenkinek,Őszintén megmondom a frankót,tehát én egy igazi becsületes,másik embert kioktató tuti arc vagyok.
Megint a frankómegmondós válasz árult el mindent.
(Kormol a tdi golf padlón?)
ehh... nem a kioktatás...
pl. valaki kedvenc színe a kék. megkérdezi tőled, hogy neked, mi a kedvenc színed: a kék, vagy a piros. Te azt mered mondani, hogy a piros, meg mondjuk 3 másik haverotok is azt mondja, hogy neki is a kék. És te vagy a bunkó, hogy neked a piros.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!