Hosszú távon milyen hatással lesz az életemre a lent leírt viselkedés? Fogadjam el, hogy ilyen vagyok és kész vagy vetkőzzem inkább le?
Nagyon könnyen zavarba jövök társaságban. Én jobban szeretek figyelni, ha egy nagyobb csoportban beszélgetünk, ritkábban szólok hozzá a beszélgetéshez. De néha már érzem, hogy ciki, hogy ennyire hallgatok és mondok valamit, de mindig valami, bár témába illő, de kevésbé nagy dolgot, a felénél zavarba is jövök és olyankor mindenki furán néz rám.
Sok barátnőm van, velük mindig normálisan tudok beszélgetni bármiről és nem zavar, hogy beszélnem kell, sőt, élvezem is.
Az iskolában az órákon mindig lapultam, nagyon zavarba jöttem, ha felszólított a tanár és az esetek többségében megtartottam magamnak a gondolataimat - pl egy kérdés az órával kapcsolatban vagy válasz a kérdésre, mert ha elmondtam, mindig furán fogalmaztam meg és senki sem értette mit akarok.
A munkahelyemen tudok négyszemközt diskurálni kollégákkal, de ha nagyobb csoportban beszélgetünk, nagyon cikis szitukba tudom keverni magam. Ebből már az lett, hogy nem nyílok meg egyáltalán vagy ha kérdeznek 2 szavas válaszokat adok és már nem is az van, hogy mondanék többet is - magától jön. A többiek meg azt hiszik, hogy nem érdekel a körülöttem levő világ és magamba forduló vagyok, van egy kollégám aki kérdezget, beszéltet és folyton egy szavas válaszokat adok és már szégyellem magam, hogy nem tudok többet mondani neki.
Amúgy én mindegyik embert elviselem, sőt szeretem, egy darab embertípus van, akitől a falra mászok, aki felesleges dolgokról kap szájmenést. De ezt az emberek 90%-a nem tudja elviselni.
Szerintetek ez hosszú távon gondot fog jelenteni majd a munkahelyen? Illetve feltétlenül változtassak vagy lehet hallgatagként is rendes életet élni?
Esetleg Ti is ilyenek vagytok?
válasza:Én sem sokat beszélek. Nekem abból is fakad, hogy otthon nem nagyon érdekel senkit, ha mondok valamit, ezért rászoktam, hogy nem is mondok semmit és észre sem veszik.
Ezek után rájöttem, hogy a többi embert sem érdekli, ha nem mondok semmit.
Aki hozzám szól, vagy kérdez tőlem valamit, azzal rendesen beszélek. Nyilvánosság előtt én sem szeretek. Néha, amikor elhatározom, hogy mindjárt megszólalok hangosan, akkor kigondolom, hogy mit fogok mondani, és a torkomban kezd dobogni a szívem, aztán néha mégsem szólalok meg.
Írni szeretek, leveleket, blogot, akármit.
Szerintem az embereknek sokkal kevésbé tűnik fel, hogy keveset beszélsz, mint gondolnád.
Szerintem mindig érdemes kilépni kicsit a komfortzónánkból, szóval ha éppen úgy érzed, hogy szeretnél változtatni, akkor hajrá, próbáld meg!
De én ezt nem tartom igazán hátránynak. Vannak barátaid, a normális kollégáid tudják, hogy lehet veled beszélgetni. Nekem is van olyan ember, akinek semmit nem tudok mondani. Egyszerűen nem jön. Nem lesztek cimborák, nem tragédia.
Élj úgy és viselkedj úgy, ami téged elégedetté, boldoggá tesz.
:)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!