Jelentéktelennek tűnő, ám kapcsolatokat mégis mérgező igazságtalanságokat hogy lehet bölcsen kezelni?

a viccmesélés mikéntjéhez kell másként hozzáállnod.

te jelenleg azért mesélsz viccet,hogy felkeltsd a másik érdeklődését,megfelelési kényszerből teszed és értékelést vársz el.

én meg azért,hogy a végén nevessek a másik megbotránkozott képén.

vagyis a végén rajta nevetek igazán nem a viccen és 1 percre sem akarok megfelelni neki.

szóval a megfelelési kényszer részét vedd ki a dologból és ne zökkentse ki a jókedved a másik kritikája,ítélete,vállald fel magad.

a korábbi kapcsolataimban mindig nyeltem, mert azt képzeltem, hogy a másik ember majd bölcs lesz, és magától is belátja, hogy egy b-rom. de nem így történt. sajnos, ami nem tetszik, annak azonnal hangot kell adni, mert így szabod meg a határaidat, és így fognak tisztelni.

a jelenlegi kapcsolatomban valahogy ez természetesen alakult így, talán mert már én is elhatároztam, hogy kiállok magamért.

valahogy mindig sikerül természetesen, viccesen szóvá tennem, ha valami nem tetszik. egyszer-kétszer hisztériáznom is kellett, de nem a hiszti kedvéért, hanem, hogy megértsen dolgokat. de veszekedés nem lett belőle sosem.

eddig még mindig szóltam mindenért, és sohasem maradt bennem tüske, teljesen felszabadult vagyok a kapcsolatban, ami eddig még sosem volt így.