Mit gondoltok, ez már egy komoly lelki/elmezavar-i betegség kezdete lehet?

Körübelül két éve kezdődött nálam ez az állapot, az akkori barátom miatt (akkor 17 éves voltam), ő külföldre ment továbbtanulni, én pedig szabályosan emésztettem magam amiatt mert ő elment, mert távkapcsolat, és egyre jobban belegyalogoltam a depresszióba, bár hullámvölgyként élte meg ezt a korszakom, azt hittem ha szakitunk rá 2 évre megoldódik az állapotom.

DE nem igy lett, és mégrosszabb lett a helyzet. Szakitásunk óta lassan egy év eltelt, de ugyancsak magam alatt vagyok, azért is mert egy rakás szerencsétlenségnek érzem magam amiatt mert képtelen vagyok egy párt találni magamnak, mert mindenki átver (férfiak), mert én szeretetre vágynék, arra a tiszta szeretetre, de mindenki csak szórakozik inkább, és ez nagyon fáj mostmár.

Sorra mentek tönkre az utóbbi időben az ismerkedéseim... sorba mind bukás volt, és megviseltek, már nem tudom kiben bizhatok meg és kiben nem, borzasztó igy élni, és igy mi lesz a jövőmmel? Soha nem bizok majd meg senkiben mert mindenkitől félni fogok?

Barátaimnak mind van kapcsolatuk, és igen már kezdem kellemetlenül érezni magam amiatt hogy mikor kimegyünk ott vannak a párjukkal, én meg egyedül, és én is szeretnék úgy lenni, de rám egyszerűen nem kiváncsi senki, én valamit valahol elronthattam de nem tudok rájönni mit, mi az amiért én a kutyának se kellek (fiatalon !!!), és érzem hogy ismét belegyalogolok a depresszióba. Ismét nincs semmi hangulatom, nincs életkedvem, nyakamon a vizsgák de ezek mellett nem tudok arra koncentrálni, nem érzem a családom szeretetét, nem érzem hogy lenne értelme bárminek is. Gyűlölök az utcára kijárni mert ott is csak a boldogságot látom és a szivem szakad meg mert én nem vagyok az, és nagyon szeretnék... Rengeteg szeretet van bennem amit nem tudok odaadni senkinek, és fáj mikor barátok erre csak azt mondják hogy "hát rossz helyen keresgélsz".

Ez számomra nem állapot, már nem egyszer gondolkoztam azon hogy inkább legyen vége mindennek, de még ahhoz is gyáva vagyok...

Elmennék szivesen specialistához is, de sajnos nem állok úgy anyagilag, szüleimet ebbe meg nem akarom belekeverni (pedig lehet hogy ők segitenének, de szégyellem ezt előttük).