Nővéremnek lehet valamilyen mentális defektje, vagy egyszerűen csak selejtes emberi tulajdonságok jutottak neki?

A nővérem 21 éves és világ életében egy másokat lenéző, a nagy semmire beképzelt, öntelt, hazudozó g** volt, de az elmúlt években ez nagyon rosszra súlyosbodott...Olyanokat hazudgál az ismerőseinek, hogy ő 12 éves kora óta egyfolytában dolgozik, pedig 1 évig dolgozott valamit 17 évesen és magára kereste a pénzt +a családban mindenki pénzét elköltötte akiét csak elérte, tényleg abszolút nem dolgozott többet sehol sem...a probléma az, hogy ha egy ilyen hazugságával valaki szembesíti őt akkor ő válaszként elkezdi sorolgatni a másik ember hibáit amíg addig a kérdésig el nem jut, hogy: -te minek élsz?

Ha mérges vagyok rá és felemelt hangnemben beszélek vele akkor ő elmond mindenféle elmebeteg,idegbeteg állatnak a barátja előtt aki engem nem ismer és nem tudja, hogy egyik sem vagyok :D Szóval szándékosan eléri azt, hogy valaki elítéljen aki nem is ismer (nem is akarom tudni, hogy kiről mit beszélhet nem szemtől szemben...)

Az a lényeg, hogy szerintem ő összeszedi ezeket a gondolatokat és teljesen élvezi amikor elmondhatja, ami engem nem zavar már, mert őt minősíti, de nem tudok elmenni amellett, hogy h lehet valaki ennyire elítélő+nagyképű mint ő, hogy felteszi valakinek azt a kérdést, hogy: - te minek élsz? (ez SZOKÁSA) Szerintem ettől nincs lejjebb..de mégis van. Erre a kérdésre egyszer megkérdeztem tőle amikor terhes volt, hogy ő mit fog tanítani a gyerekének olyan tulajdonságokkal mint ami neki van, erre azt kaptam válasznak, hogy mi jogom van ahhoz, hogy ilyet kérdezzek, az ő gyereke nem az enyém (ami teljesen igaz és a halál f**a nem szólna bele az "élet"ébe de ő ugyanezt teszi :D) és ez az amit nem értek még.. neki van joga abba is beleavatkozni, hogy más minek él, de másnak nincs joga az ő életében semmibe se beleavatkozni. Hát sz.. jogász lenne :D

Sokáig azt hittem, hogy velem van a baj amiért nem tudok vele kijönni, de a családon kívül minden más helyen barátokat találtam szóval nem tudom...

El akarnám kerülni egy életre, de még mindig abban a lakásban élek ahol felnőttünk (18 vagyok pedig :/) és már abból is vitát kezdett, hogy megkérdeztem miért nem szólt mielőtt beállít és sorolgatta, hogy ki miért utál engem (nem is tud semmit..) +sorolgatta a jogait, hogy az ő régi szobájában vagyok és ha akar akkor éjfélkor beállíthat, nincs jogom megkérdezni ilyet stb. Annyira arrogáns, hogy belefáradok 5 perc beszélgetésbe vele, de nem tudok hova menni :/ (papíron persze nem az ő lakása ahol vagyok, de ő jogokat kreált :D)

Rémhosszú amit írtam és nem is várom, hogy valaki elolvassa, de ezt nem tudom röviden kifejteni, hogy mi a baj vele.