Helyes életszemléleti mód ha mindig azt mondom hogy jó hogy így van ahogy van, mert lehetne rosszabb is? Pl ellopják a pénztárcám-nem baj, másnak a lakását rabolják ki.

Elüt egy kocsi, eltörik a lábam nem baj más meg belehal.

Kirabolnak, nem baj mást még meg is ölnek.

Stb

Szóval ha derékig állok a szarban, azt mondom nem baj, mert más nem derékig, hanem nyakig áll benne, és örömmel cserélne velem, aki „csak” derékig van benne.

De olyan is van, aki már nem nyakig van benne hanem elmerült és megfulladt. Na neki már mindegy ehhez képest még bőven ne panaszkodjak!

Indiai tanmese: szegény ember látástól vakulásig dolgozik, és az egyetlen cipője is lerohad a lábáról. Elege lesz és rázza az öklét az egek felé. Reggeltől estig munka és még egy cipőm sincs!

És akkor meglát egy nyomorékot akinek nincs cipőgondja-mert még lába sincs. És megérti milyen jó helyzetben van, hiszen épp nincs cipője de még lehet, ez a nyomorék viszont nyomorék is marad.

És a nyomorék örömmel cserélne vele még ha mezítláb is kell járnia mert legalább lenne lába!

Mennyire helyes életszemélet is? Örüljünk bárminek mert mindig van rosszabb!