Szeretnék jó társaság lenni, meg akarok változni. De egyszerűen fogalmam sincs hogyan csináljam?

Sziasztok! Nagy szükségem lenne használható, működő tanácsra, bár a közeljövőben esedékes a szakember, szeretem ismeretlenek véleményét hallani.

Az a gondom, hogy rettenetesen negatív vagyok és a napokban végleg rájöttem, hogy nem az a baj hogy nem tudok emberi kapcsolatokat kezdeményezni, annyira egyszerűen el lehet beszélgetni bárkivel igazából. Hanem a folytatással akadok meg. Nem élek már szinte semennyi szociális életet, mert önként zárkózom el attól hogy másokkal összehaverkodjak. Mégpedig azért, mert egyszerűen ismerem magam és a kezdeti körökön túl valamiért képtelen leszek bármi másról beszélni, mint negatív témákról, érzésekről. Egy merő pesszimizmus az egész énem. Ki lehet ezt irtani valahogy? A hozzám közel kerülő emberek előbb-utóbb fájdalmasnak élik meg a velem való kapcsolatot, főleg párkapcsolatban. Pedig mindig szeretem akivel összejövök, és nagyon fontosak nekem, ahogy a baráti, vagy haveri programokra is ugyanúgy vágyom, csak már semmi ilyesmiben nem veszek részt mert előre félek hogy elrontom a viselkedésemmel. Bánt hogy mennyire lehúzós vagyok és mennyit idegesítem és bántom az embereket, akaratlanul. Ők lehet nem tudják hogy én is legalább ugyanannyira szenvedek mert nem akarok ilyen lenni és valamiért mégis ez dől belőlem. Mert sokszor nagyon keményen adják a tudtomra, és még jobban fáj amikor azt hiszi valaki hogy azért viselkedem így mert utálom őt, vagy mert szándékosan el akarom rontani a kedvét. Mit tegyek? Olyan ember akarok lenni aki tud adni, akivel élmény beszélgetni, aki nem csak leszívja mások energiáját. Ha nem szeretne ki belőlem minden fiú rövid idő után ha összejövünk, és meglátja ezt a szörnyű oldalamat. Hogy csináljam hogy más téma is forogjon a fejemben? Félek hogy már teljesen megbolondulok, nem akarom az egész fiatalságomat így leélni, már túl sokáig húztam így is. Az a baj úgy érzem tényleg nincs bennem ezen kívül semmi, azért beszélek negatív dolgokról, a világban látott rosszról mert félek hogy különben meg nem tudnék megszólalni. Üres lennék, mi a hiba? Nagyon szeretnék normális ember lenni! Csak erre vágyom kistini korom óta, de egyre kétségbeesettebb vagyok, hogy ugyanazok a hibáim évek óta és kikaparhatatlanok a személyiségemből.