Hogyan változzak meg?

Az első lépést megtetted: felismerted, hogy milyen vagy és hogy ez nem jó. A második lépés is megvan: változni szeretnél.

Innentől kezdve próbàlj úgy tekinteni az életre, mint egy tiszta lapra. Fogadd meg, hogy holnaptól nem cikizel másokat, aztán napról napra egyre több rossz szokásodat levetheted. Csak akarat kérdése az egész :)

1.:Vedd észre, hogy gond van.(kész)

2.:Akarj változtatni!(kész)

3.:Nem elég csak úgy akarni, teljes lélekből akarni kell(hidd el).

4.:Egy kis motiváció sosem árt, tűzz ki egy célt, hogy miért szeretnéd(nem kell nagy, hangzatos célnak lennie, csak motiváljon)

5.:Plusz segítség ha valami megfogható is emlékeztet a motiváló valamire.

6.:Keress egy követendő példát, aki utat mutathat.

7.:Kell valaki, aki támogat, aki mindig ott van, ha kell, rengeteget tud segíteni.

8.:Szedd össze az erőd(mindet), és fordulj szembe a régi önmagaddal. Tegyél olyat, amit ő sosem tett volna.

8/2.:Segít, ha azokban a dolgokban pozitívat keresel(negatívat semmiképpen)

9.:Érezd, hogy van hatása, még ha az elején nincs is, hitesd el magaddal, hogy van, erőt ad a folytatáshoz.

10.:Ha már valóban ment végbe változás, akkor ezt valószínűleg a környezeted is megérzi(ha nem, akkor folytasd tovább, amíg észre nem veszik maguktól, ne erőltesd).

Nem szép tőled, hogy felvágsz mások előtt a cuccaiddal, és piszkálod őket, amiért nekik nem lehet. Egyébként és xar érzés lehet, de te még jobban megbántod őket. Gondolj arra, hogy ők ilyenkor mit érezhetnek.

Az mondjuk szerintem nem baj, hogy csak márkás cipőket hordasz és, hogy jó ruhákba jársz (bár őszintén még soha nem láttam jó stílusú 12 évest :D), ha ez a szüleidnek nem okoz gondot (gondolom nem, különben nem adnák meg), akkor miért ne? Bár a követelőzéssel megint csak baj van, ehelyett inkább szépen is megkérhetnéd őket, úgyis biztos megkapnád.

Az, hogy nem tanulsz, később úgyis csak neked lesz baj, ha 12 évesen ezt nem látod be, akkor ez már alapjában véve egy probléma. Őszintén, engem a tanulásra mindig az késztetett, hogy a jövőben is fenn tudjam tartani legalább azt az anyagi szintet, amiben a szüleim felneveltek. Pont azért, mert én is hozzászoktam a jóhoz, és tudom, hogy nagyon nehezen viselném, ha kevesebb pénzből kellene megélnem. Téged még ez sem motivál? Vagy szeretnéd, hogy a szüleid tartsanak el, ameddig csak élnek, utána pedig az örökségből éldegélnél?