Miért olvas valaki ilyen "lélekemelő" könyveket, ha közben egy taplógomba?

vagy mert helytelen az önképe.

Az emberek durván 90%-a normális. Kb. minden tizedik ember tapló. Ezek is két csoportra oszlanak. Vannak a dr. House féleségek (mint én is), akik tudják magukról, hogy antiszociális taplók, és ennek megfelelően viselkednek. Ezek könnyebben elviselhetőek. A veszélyesebb fajta az, amelyik pozitív önképpel ég, vigyorog, mint a bolondgomba, szeretetről prédikál, és biztos abban, hogy ő milyen hejde jó ember, akit kihasználnak és keserítenek a sok köcsögök, akikbe jól beléjük kell rúgni, és jól bosszút kell állni rajtuk.

Óvakodj tőlük: ezek bármire képesek.

Igazad van, bocsi, nem akartam eltérni a tárgytól, csak ez a normális szó engem mindig kiborít. :D

Azzal értek amúgy egyet, hogy az emberek nem mindig látják önmagukat reálisan. De kérdezd meg tőle inkább, hogy mi célból olvassa.

Én olyan embert tudok felhozni, aki gyógymasszőr és efféle ember, tehát másokat gyógyít azzal, hogy hozzájuk ér, önmagából energiát ad... szóval, önmagával gyógyít, ha nagyon le akarom csupaszítani a dolgot. Viszont annyira... kelletlen ember, egyenesen gonoszkodó a tekintete, csak önmagáról beszél mindig, olyan taszító sugárzással rendelkezik... és ezt nem csak én mondom, hanem az összes közös ismerősünk. Ahol csak megjelenik, menekülnek az emberek tőle. Szóval ez meg azért fura, mert közben meg valahol elismert masszőr meg természetgyógyász, vagy mi. És én ezt így nem tudom együtt értelmezni. :D

Nyilvánvaló, hogy az ilyen emberek tele vannak önellentmondással és feszültséggel. Egyszerűen rossz a környezetük, amiben felnőttek. Nem rosszak ők, csak nincsenek jó úton, mármint olyasmire gondolok, hogy önmagukkal nincsenek jóban... majd egyszer megbékélnek talán és helyrejönnek, eltűnik a feszültség... Az az ember, aki mást gyűlöl, és a negatív érzései látszólag kifelé, a külvilág felé irányulnak, valójában sokkal inkább odabent nincs rendben, önmagával és a természettel...