Hogy tudtok mindig magabiztosak maradni?

Sosem kerülök kínos helyzetbe.

Kínossága egy helyzetnek benned dől el.

Folyamatos helyzet analizációval kizárható MINDEN fajta negatív érzet. :))

Fogadást elveszteni? Ilyenkor miért nem érzed? Milyen fogadás tud csökkenteni magabiztosságot?

Képmutatás mindig magabiztosnak maradni.

A kellemetlen helyzeteket át kell élni. Aki nem teszi az veszélyes játékot játszik.

Ha hibázol/tévedsz azt el kell ismerni. Gerincesnek kell maradni és igaznak/hűnek az érzéseidhez.

Ha valaki úgy rendezi be az életét hogy ne kerülhessen kellemetlen szituációkba az nem éli sz életét és az igazi sikerekből is ki fog maradni.

Pl. akár egy barlangba is el lehet vonulni remetének...

Én keresztény vagyok és ez ad egy magabiztosságot. Tudom, hogy engem a tökéletes Isten teremtett, vagyis én is tökéletes vagyok, minden hibámmal együtt. Ahogyan a többi ember is, mind tökéletes. Éppen ezért, semmi jogom, és nekik sincs semmi joguk, ahhoz, hogy ne tiszteljék bennem az Isteni tökéletességet. Én nem bántok másokat, cserébe engem se tudnak bántani, sem megingatni.

Világi látásmóddal is eleve csoda, hogy éppen Te élsz. Gondold el hány millió spermiumból lettél TE. Vagy hogy manapság hány féle módon lehet megszakítani egy magzati életet. Vagy hány spontán vetélés történik. És Te mégis itt vagy. Ez maga a csoda. Senkinek nincs joga ebben a csodában megingatni Téged, ahogy neked sincs jogod mások itt létét megkérdőjelezni.

Az önbizalom , a magabiztosság számomra nem azt jelenti , hogy soha nem veszíthetek , minden kínos helyzetből én és csak én jöhetek ki "győztesen". Ha valami "kudarc" ér, igyekszem a magam erejéből ,

vagy ahhoz magam választotta segítséget elfogadva talpraállni...de megmaradni annak, aki én vagyok.

Nem másoktól kell az igazolás, hogy jól cselekedtem-e, "vettem-e az akadályt", vagy sem.

A magam belátása és az elmaradhatatlan , szigorú önkritika segít ebben: nem félek belátni/korrigálni , ha tévedtem. Tudod, nem az a legény, aki adja, hanem aki állja.

"Én nem bántok másokat, cserébe engem se tudnak bántani, sem megingatni. "

Kedves 6. válaszadó!

Olyan keresztényként nyilvánultál meg, aki hitét megvallja és abban mindenkor támaszra ,

belső békére talál. Szerintem ez így helyénvaló.

De azokra is gondoltál, akiknek "értékítélete" , "önismerete" esetleg valótlan alapokon

nyugszik, vagy "magukban sem hisznek"? Ők szerinted hogyan ne féljenek másokban bízni ,

hogyan váljanak határozott, önálló és helyes döntésre képes, magabízó emberré?

Hogyan álljanak fel újra értékvesztés nélkül vesztes helyzet után ?

Sokukban--hit híján--nagyon is "világi" dimenzióban értelmezhető csupán, mit tesz az a

"Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek! " (Máté 7.1)

"Mert amilyen mértékkel mértél, olyannal mérnek majd teneked is! " (Máté 7.2)

Ha nem tudják , kinek-minek akarnak "megfelelni", hogyan ismerjék fel ,

ha már csak ama fortélyos félelem, a megalkuvási kényszer igazgat ?

"Senkinek nincs joga ebben a csodában megingatni Téged, ahogy neked sincs jogod

mások itt létét megkérdőjelezni."

Hogy ezzel a "joggal" hányan és hányszor élnek vissza , arról is tudsz , ugye ?

Hányszor mérnek más mértékkel...holott lehet , az a "mérték" a hamis ?

Nézd el nekem, aki csupán egyetlen petesejt és egyetlen sperma találkozásából lettem,

mégis azt érzem, hogy egy elefántcsonttorony magasából látsz csak sokunkat , gyarló ,

magunkban is hinni akaró csudabogarakat.... Vagy ebben se legyek olyan biztos?