Miért vagyok ellenszenvesebb a saját nememmel szemben?

Nem tudom miért, szívesebben barátkozok fiúkkal, mint lányokkal. Ha mondjuk neten rámír valaki és megtudom róla, hogy lány, egyből húzni kezdem a számat és próbálom lekoptatni. Esetleg néha, amikor normálisabbnak tűnik, beszélgetek vele egy ideig, de utána inkább vele is megszakítom a kapcsolatot.

Vagy ha mond egy férfi valami vicces dolgot, nevetek rajta, de ha egy nő mondja ugyanazt, fapofával ülök tovább.

Ha az iskolában egy fiú mond órán valami okosat, elismerem magamban, hogy ez tényleg egy értelmesebb hozzászólás volt, de ha egy lány mond valamit, amit a tanár is megdicsér, azt gondolom, hogy mekkora hülye **csa, biztos csak mázlija volt vagy mástól hallotta, amit mondott.

Néha már én is undorítónak gondolom a saját viselkedésem, de tényleg nem tudom, miért vagyok ilyen és bár nyilván nem mondom ki, amit gondolok, attól még idegesít, hogy ennyire lenézem a nőket, pedig nem is lenne igazán okom rá, van több nő tanárom is, aki mérnök pl, vagy aki egyetemen tanított, szóval egyáltalán nem nevezném őket hülyének, mégis a legtöbb nőről reflexszerűen rámondom, hogy ostoba. Vagy azt gondolom, hogy a legtöbben nem tudnak másról beszélni, csak a körömlakkokról meg a pasizásról, stb. Közbe ez sem igaz..Ja és magamon kívül kb az összes lányt lotyónak gondolom. Mondjuk ez elég általános jelenség tudtommal.

Szerintetek mi lehet az oka a viselkedésemnek? Hogy szokhatnék le róla?