Mennyire jellemző a mai magyarokra a céltudatosság?

Magamból kiindulva tudom a legjobban leírni, mire gondolok. Nem szeretem, ha valami nem úgy működik, ahogy az jogosan elvárható, sem azt, ha valaki nem teszi a dolgát. Ha valakivel vagy valamivel problémám van, akkor nem piszmogok, hanem közlöm és teszek is érte, hogy megoldódjon. Nem hagyom magam átverni (például egy ügyfélszolgálaton). Nem a húsz forint fáj, amivel esetleg "elszámolják" a visszajárót, hanem az hogy ennyire madárnak néznek. Alaposan végigolvasok egy szerződést, hiába néznek türelmetlenül. Ha valamiért bemegyek egy boltba, nem kapkodok össze mellé semmi fölöslegeset. Nem nézek reklámokat, tudom, mikre van szükségem. Ismerem a jogaimat, teszem a kötelességeimet, tájékozódom.

Ezek után sokszor értetlenül nézem, miket el nem tűrnek egyesek. A legtöbb hétköznapi helyzetben a fentiek szöges ellentétét tapasztalom. (Az érthető, hogy egy kilencven éves nyugdíjas nem fog az interneten keresgélni, sem utcára vonulni, most a gyakorlatban is cselekvőképes személyekre gondolok.)

Tényleg ennyire belenyugvóak az emberek? Bármilyen vélemény érdekel, köszönöm, hogy elolvastad.