Hogyan szerethetné meg magát egy olyan ember akit senki nem szeret?

Szerintem az egyik fontos dolog

1. Keressen inkább olyan társaságot, ahol értékelik (tudod a szólás-mondásod valahol úgy is értelmezhető, hogy aki magát értékeli, az abban is megnyilvánul, hogy nem akar másoknak megfelelni, akinek nem tud), ahol lehetőleg jobban feltud szabadulni, kevesebb érzéketlenség veszi körbe, ahol nagyobb megértés jellemzi a kapcsolatokat, ezért nem ilyen problémák merülnek fel, hogy "hülyeséget beszélsz", hanem konfliktusok helyes megoldása.

2. Többnyire valószínű lehet, hogy a mostani meglévő társaságban is vannak ilyenek, vagy vannak jó helyzetek is a rosszak mellett, ezeket is számon kell tartani és értékelni, nem csak a negatívitásban úszkálni. Gyakran látok olyan embert, aki arra panaszkodik, hogy semmi sincs-> lehet, hogy tényleg nincs sok neki, de semmi/senki valószínűleg nem igaz.

Kérdéses az, hogy milyen helyzetek láttatják veled azt, hogy senki sem szeret?(pl. hogyan viselkedsz, a körülötted lévők meg milyen helyzetekben reagálnak negatívan, konkrétan mire és miért mondja, hogy hülyeséget beszélsz?) Vagy mit vársz el és kitől, ami miatt fennállhat ez a probléma? Pl. vannak helyzetek, amikor valaki szeret téged, de ettől még nem akarja, hogy folyton a nyakán legyél, vagy nem hajlandó mindenki mindenre.

Az, hogy te szereted magad, abból pl. szerintem sehol sem következik egyértelműen olyasmi, hogy mindenki szeretni fog téged, vagy bármit megtenne érted, vagy mindenben egyetért veled.

Szerintem többnyire arról szól a mondás, hogy aki szereti magát, az kellemesebben viseli magát, jobb kedélyűbb, kiáll magáért, megtudja értetni magát másokkal úgy általában, vagy tudja mit akar, mert nem mások véleményére hivatkozik.

Sokféle ördögi kör létezhet a világba, de mindenikből akarattal lehet kijutni. Pl. vannak olyan helyzetek amikor valaki annyira nem akar valamit, hogy pl. bárki segítségét visszautasítja, vagy épp nem tesz semmit, csak nyavalyog "mindenért". Pedig nem bonyolult az emberi kapcsolatok kialakítása, csak kicsit megértőbbnek, türelmesebbnek lenni.

Kezdetben barátkozz olyan emberekkel, akiknek könnyebb kifejezned magad, nem ítélnek el emiatt. Senki sem mondta, hogy meg kell felelned másnak

Bocsi a hosszú szövegért.

Lényegében sehol sem következtethető ki, hogy ne szerethetném magam attól, hogy egyedül vagyok. Nekem van okom rá, nem "mások" határozzák meg (bár nem tudom, hogy mások alatt kiket kéne értenem)

Megértem a problémádat, és többnyire át is tudom érezni tapasztalatokból is. Azt többnyire kétlem, hogy az égvilágon senki se szeretne. Sok olyan embert ismerek, aki nem tud beilleszkedni társaságokba, de attól még valahogy kerül 1-2 ember, akit megbecsül. És azoknak könnyebb kifejeznie magát.

Nekem nem voltak annyira közeli barátaim sem, akik mindig mellettem lettek volna, de attól még sok pozitív visszajelzést kaptam időnként.(volt rá okom is)

De nem tudom, mindenki saját magában teszi rendbe azt, hogy mit akar, mit gondol másokról vagy magáról.

Hülyeségnek tarthatják azt, ha ki sem tudod fejezni világosan a véleményed, hol ott lehet attól még, hogy a gondolataid helytállóak-jók, még ha nem is úgy fejezed ki azokat. Ha benned is elhomályosul az, hogy mit akarsz, mások nem fogják helyetted tudni!

Ne haragudj, akkor félreértettem azt a részét!:)

De szerintem nem olyan abszurd helyzet. Ha valaki nagyon maga alatt van, az nem tud mit kezdeni, de az ilyen állapotok jobb esetben elmúlnak. (maguktól is akár)